Az elképzelést ismertető tájékoztatónak a dohánygyár egyik egykori gyártócsarnoka adott otthont. Antal Árpád beszámolt arról, hogy a városi közgyűlés csütörtökön elfogadta a beruházás műszaki és gazdasági mutatóit, majd a pályázat még aznap felkerült a minisztérium honlapjára. A polgármester emlékeztetett, fontosnak tartják, hogy a megvásárolt egykori dohánygyár épületét feltöltsék tartalommal, és ezáltal visszaadják a háromszékieknek. Erre jó lehetőség adódott a helyreállítási alap révén, fontos elképzelés valósulhat meg a volt raktárépületben: a Kommunizmus Múzeuma.

Hegedűs Csilla zseniális ötletnek nevezte, hogy az egykori dohánygyár egyik, az 1950-es évekből származó épületében rendezik be a kommunizmus múzeumát. Nem lehetett volna jobb helyszínt találni a múzeumnak, mint egy, a múlt század ötvenes éveiben felhúzott épületet, mely önmagában is egyfajta szimbóluma a korszaknak.

Kilenc múzeum uniós pénzből

Az államtitkár rámutatott, hogy Sepsiszentgyörgy egyike azon kilenc helyszínnek, ahová emlékmúzeumot terveznek létrehozni az uniós helyreállítási alapból. Az államtitkár szerint nagyon nehéz a fiatal generációknak a kommunizmus időszakáról, hangulatáról beszélni. A mostani negyvenes generáció még emlékszik részletekre, de nem tudják globálisan megmutatni, mit jelentett az a totalitárius rendszer, amely két generáció életét, ha tönkre nem is tette, de alaposan befolyásolta.

Hegedűs Csilla szerint nehéz volt az Európai Bizottsággal elfogadtatni, hogy múzeumok létrehozására is lehessen pályázni a helyreállítási terv keretében, de végül sikerült egy közel 82 millió eurós támogatás jóváhagyását elérni. A létesítmények sora Bukaresttől Máramarosszigetig terjed. A fővárosban a Holokauszt Múzeuma jön létre, Râmnicu Săraton a Csend börtöne kap helyet. A harmadik Sepsiszentgyörgy, a negyedik Marosvásárhely, ahol fotómúzeumot hoznának létre, ötödik Kolozsvár, az Erdélyi Történeti Galériával. Máramarosszigeten az Ana Blandiana-féle szigeti börtön bővítésének, Temesváron a Forradalom Útja Múzeumának kellene megvalósulnia, míg Szatmárnémetiben az Erőszakos Iparosítás Múzeumának. Próbálták körüljárni mindazokat a mozzanatokat, eseményeket, területeket, melyeket a kommunizmus az itt élők életébe hozott. Minden helyszínen a virtuális valóság segítésével egy 21. századi miliőt is kialakítanak, hogy élvezhető is legyen a létesítmény. A lényeg, hogy a létesítmény ne egy porosodó tárgyakat felvonultató helyszín legyen, hanem olyan, mely ott tartja a látogatót. A sepsiszentgyörgyi múzeum létrehozásához 11,4 millió euró azaz 55 millió lej támogatást fog biztosítani a minisztérium a helyreállítási alapon keresztül – tette hozzá.

Három szinten, korszakokon át
Antal Árpád ismertette a múzeum kialakítása mögötti koncepciót, valamint a háromezer négyzetmétert felölelő kiállítótér strukturális felépítését. Három fő irányvonalat követnek: a kommunizmus jelenségének megragadása olyan módon, hogy elgondolkodtatásra késztesse a látogatót, második, hogy a közelítés a magyar vagy székelyföldi közösség szemszögéből történjen, de minden esetben az országos folyamatokra való reflektálással. Harmadik szempont az országos és nemzetközi paradigmák ötvözése a modern muzeológia eszköztárának használatával.

Ami a kiállítótér kialakítását illeti, az épület három szintjét öleli fel. Az alagsor elrendezése a rendszer brutalitását hivatott szemléltetni (az 1944–1952 közötti időszakot mutatva be) a második szinten a Gheorghe Gheorghiu-Dej neve által fémjelzett hatalom kiépülésének és megszilárdulásának korszaka kerül kibontásra (az 1946–1965 közötti éra), a harmadik szint pedig Nicolae Ceaușescu diktatúráját (1965–1989) mutatja be. Az alagsorban a fizikai erőszak, a deportálások, atrocitások, börtönök világával találkozhatnak a majdani látogatók. A második szinten a politikai és gazdasági hatalom megszilárdulásának állomásait mutatják be, ideértve a vidéki társadalom és a régi elit megtörésének folyamatát, illetve a Magyar Autonóm Tartomány és a mindennapi élet bemutatása is ebben a kiállítótérben történik majd. A harmadik szinten a Ceaușescu-rezsim megszilárdulását, a közigazgatási reformot, az 1968-as megyésítést, a szocialista modernizáció és viszonylagos jólét, az enyhítések és a magyar fellélegzés korát ismerhetik meg egyrészt a látogatók, másrészt a diktátor személyi kultuszának kiépülését, az 1980-as évek gazdasági válságát, a hiánygazdaságot és a rendszer által terjesztett propagandát. A kiállítótér záró része az 1989-es forradalommal, illetve az azt követő eseményekkel ismerteti meg a látogatót.

További szolgáltatásokat lehetővé tévő tereket is kialakítanak, így időszakos kiállításokra alkalmas, illetve múzeumpedagógiai foglalkozásoknak otthont adó termet továbbá egy szabadulószobát. Emellett három korhűen berendezett „lakást”, melyek bérelhetők lesznek. Akik bérbe veszik ezeket, egyebek mellett megtapasztalhatják a Ceaușescu-korszakot jellemző áram- és/vagy vízelzárásokat. Emellett az épületben egy retrocukrászda is helyet kap, illetve egy ajándékbolt, a tetőn pedig egy korszerű kávézó. Az épület bejárata a Dohány utca felől lesz. A Dohány utca és a Cigaretta utca sarkán egy őrtornyot (az egykori lágerekben létezők mása) helyeznek el, körülötte kis közösségi tér lesz, melyet részben szögesdróttal ellátott betonkerítés határol.

Antal Árpád arra is kitért, mivel a pályázati kiírás egyik feltétele, hogy energetikai szempontból takarékos legyen az épület, ezt a tervezés során figyelembe vették, így például a tetőn napelemeket helyeznek el.

A projektről további részletekkel szolgáltak a Székely Nemzeti Múzeum munkatársai, Kinda István néprajzkutató, antropológus és Tóth-Bartos András történész, akik a szakmai hátteret biztosították a kiállítóterek berendezése, kialakítása vonalán. A tervezés sajátosságairól Zsigmond Pál és Hlavaty Orsolya építészek beszéltek. A szakemberek rámutattak, nem egy olyan múzeumot szeretnének berendezni, ahol rengeteg korabeli tárgyat mutatnak be, hiszen sok sepsiszentgyörgyi lakásban ezek most is fellelhetők, azok között élnek az emberek. Az életérzést, az élményeket, az embereket szeretnék megismertetni, átadni a látogatóknak, hogy milyen lehetett különböző státusú embernek lenni abban a korszakban. Arra is törekedtek, hogy a rendszer különböző oldalain állók szemszögéből is bemutassák. A látogatókat interaktív eszközökkel gyakorlatilag végigvezetik a három korszakon, adott eseményeket, helyzeteket „a saját bőrükön” is megtapasztalhatnak (például a kihallgatásokat, népbírósági tárgyalásokat, ahol nincs jó válasz a szabadulásra, a deportálások miliőjét a marhavagonokkal, rabszerelvényekkel vagy éppen az „aranykor” lakhatási körülményei), illetve hangsúlyt fektetnek arra, hogy a propaganda, személyi kultusz, külsőségek mögötti valóságra is erőteljesen rámutassanak.