A környezetvédelemnél maradva: az ország lassan belesüllyed saját szemetébe, folyóink zöme inkább nyitott szennycsatornaként szolgál, mint életadó vízként, erdőinket nagy iramban pusztítják, földjeink elsivatagosodnak, levegőnket lassan már csak a hegyekben lehet nyugodtan belélegezni, s bár a benzingőz lassan már a havasokba is felér, a rendes úthálózat bővítése sehogy sem halad. 2026 augusztusáig 438 kilométernyi autópályát kellene megépíteni az országos helyreállítási alapból (vagyis nagyrészt európai uniós pénzekből), ám ebből legjobb esetben is csak 270 kilométer (a vállalások 60 százaléka) fog elkészülni, mert az illetékes hatóságok (élükön Sorin Grindeanu közlekedési miniszterrel és kormányfőhelyettessel) máris megkéstek a dolgok rájuk tartozó részével. A vasúthálózatnál még rosszabb a helyzet, és ez csak néhány példa a mindig megoldásra váró feladatokból.

És vannak kulcsfontosságú területek, ahol még kicsi haladás sem mutatkozik, csak hanyatlás: az oktatás színvonala és a várható élettartam jelentősen visszaesett az elmúlt két év alatt Romániában, és semmi jele annak, hogy ezek jobb irányba fordulnának a közeljövőben. Sorin Cîmpeanu tanügyminiszter úgy nyilatkozik, mintha nem lenne része ebben a katasztrófában, Alexandru Rafila egészségügyi miniszter pedig szinte teljesen eltűnt, és a munkája sem látszik, a betegellátás akadozóbb, mint valaha.

Van azért olyan terület is, ahol zökkenőmentesen folydogál minden a maga medrében: a hadsereg és a titkosszolgálatok láthatóan semmilyen akadályba nem ütköznek, költségvetésük, felszerelésük, hatalmuk egyre növekszik, habár teljesítményükről mit sem tudni. Az államnak gondot okoz (többek között) a rászorulók támogatása és az energiaárak kordában tartása, de semmiféle nehézség nem érződik a speciális nyugdíjak kifizetésénél, holott eltörlésüket már azóta ígéri minden párt, amióta létrehozták ezt a kivételezettséget. Amely egyébként nem egyedüli, számtalan cég kapott ilyen-olyan adózási vagy más kedvezményt politikai közelsége miatt, miközben az elítélt bűnözők által elsikkasztott pénzeknek csak a töredékét képes behajtani a most átfogó ellenőrzésekkel riogató adóhivatal. A kormányon levők pénzéhsége mérhetetlen, de hamar ki fog derülni, hogy az érdek-összefonódások sűrű szövevényében semmilyen ellenőr nem lesz képes rendet vágni. Az elvileg független igazságügyre sem lehet számítani: a nagy többséggel rendelkező koalíció nem siet kijavítani a Dragnea által „elrontott” törvényeket, a nagy reformerként fellépő Klaus Iohannis államfő pedig úgy megreformálta saját liberális pártját, hogy a maradékot képtelenség megkülönböztetni a szociáldemokratáktól.

Ez lenne az új országprogram: a képtelen Románia?