Törött ablaküveg, tartalmától megfosztott borospalack – legtöbben azonnal a szemétbe dobnánk mindkettőt, s fel sem merül bennünk, van esély arra, hogy ne hulladékként, hanem otthonunk díszeként végezzék. A kézdivásárhelyi Szabó Ildikó számára előbb hobbi volt, ma azonban már a megélhetését jelenti az üveg feldolgozása. Fantáziája révén egyedi használati tárgyak formájában ölt új rendeltetést a törött vagy fölöslegessé vált síküveg, míg ékszerei különlegességét a színes, réteges alapanyagok adják.
Szabó Ildikó a Sapienta EMTE csíkszeredai karán 2007-ben szerezte meg környezetmérnöki diplomáját, miután korábban a kézdivásárhelyi Nagy Mózes-líceumban érettségizett. Több évig élt Csíkszeredában, néhány évig a szakmában is dolgozott, naponta ingázott Sepsiszentgyörgyre, míg egyszer ráébredt: szüksége van arra, hogy más környezetben is kipróbálja magát. „Úgy éreztem, ha akkor nem próbálok külföldön szerencsét, később már nem fogok” – emlékezett vissza, így aztán 2013-ban fél évre Dániába ment, végül négy évig ott maradt. Egy családnál dolgozott, közben nyelviskolába járt, s azt tapasztalta, teljesen más világba érkezett, melyet három szóval jellemzett: „nyugalom, béke, tisztelet”. Ebben az időben hétvégi kézműveskurzusokon ismerkedett meg az üvegmegmunkálás technikájával, többnyire használati tárgyakat készítettek. Miután hazatért, úgy döntött, hobbiszinten kipróbálja a tanultakat, aztán egy pályázati lehetőség révén továbblépett, vállalkozást indított a Dániában szerzett ismeretekre alapozva.
– Jött egy StartUp-lehetőség, 2018 végén egy csíkszeredai cégnél (DG Consulting) pályáztam sikeresen vissza nem térítendő támogatásra, vállalkozásom, az Inizza Glass Design pedig 2019-ben indult el. Az elnyert összegből kellett felépíteni a vállalkozást. Kemencét, alap- és fogyóeszközöket vásároltam, s ez mindenképpen jó löket volt az induláshoz – vázolta Ildikó. Kezdetben használati és dísztárgyak előállításával foglalkozott, majd nekifogott kísérletezni, tálak, lapított borosüvegek kerültek elő a kemencéből. Munkája során részben régi ablaküveget hasznosít újra, ami a kemencében nyeri el végleges formáját: előbb kivágja az üveget a kívánt formára, majd hevíti. A művelethez 12 órán át melegedik a kemence 820 fokra, és szinte ugyanennyi idő szükséges ahhoz, hogy visszahűljön.
A kézdivásárhelyi vállalkozó úgy véli, az általa választott eljárás környezetkímélő is, hiszen olyan üveg kerül műhelyében feldolgozásra, ami hulladékként végezné. A megmunkálás nyomán különféle tálak, különleges alakú vázák, ünnepi dekorációk, mécses- és szalvétatartók, ropitálak, de társasjátékok is készülnek, illetve számos ékszer, fülbevalók, karkötők, ékszerszettek is. Utóbbiak alapanyaga már színezett, esetenként rétegelt üveg, ennek köszönhetően szép, egyedi darabok nyerhetők, a rögzítést biztosító elemeket orvosi fémből állítja elő. A kész termékben Ildikó saját ötletei köszönnek vissza, de néha a világhálón is inspirálódik. Munkáival vásárokban találkozhatunk. Ilyenkor főként az ékszerek iránti kereslet a jellemző – mondja. Egy ideje boltokban is értékesíti termékeit, Kézdivásárhely és Sepsiszentgyörgy mellett Marosvásárhelyen és Kolozsváron, illetve Szovátán is –, ez pedig biztos bevételt eredményez. Emellett a Facebook is hoz érdeklődőket, megrendelőket, és folyamatban van egy webáruház elindítása is.
Beszerzéstől a megmunkálásig minden munkafázist maga végez, kérdésemre, hogy mennyit dolgozik, Ildikó határozottan válaszol: többet, mint amennyit egy nyolcórás munkahelyen. Ideje jelentős részét kitölti a munka, de szereti, amit csinál, így nem tűnik nehéznek sem, bár elismerte, nem veszélytelen az üveggel bánni. Cége önfenntartó immár negyedik éve, és a világjárványt is túlélte, megélhetést biztosít számára. Úgy érzi, a vállalkozás csínját-bínját a mai napig tanulja, de ha ismét bele kellene vágni, gondolkodás nélkül megtenné. A külföldi munka és élettapasztalat sok tekintetben meghatározó volt, ezek hiányában nem lett volna kellő bátorsága itthon saját vállalkozásba kezdeni – összegzett.
