Az RMDSZ-es Cseke Attila miniszter által irányított tárca elemezte a beérkezett kéréséket és jóváhagyta ezek egy részét. Háromszék esetében a pályázatok 57 százaléka nyert finanszírozást: 182 igénylésből 121-et hagytak jóvá. A pénz – összesen 1 milliárd 27 millió lej – 44 település és a megyei önkormányzat között oszlik meg különböző mértékben. Mondhatnánk, nagyszerű, végre elkezdődhet régiónk felvirágozása, dől a pénz, lesz munka, fejlődés – csakhogy a valós kihívás ezután következik.

Halljuk, látjuk, sorra állnak le a nagy beruházások – például autópálya-építések –, mert a munkaerőhiány és az elszabadult árak miatt a nyertes cégek nem tudják teljesíteni vállalásaikat. De szűkebb pátriánkban is tapasztalhatjuk, hogy egy-egy útszakasz félkész állapotban marad, vagy nincs jelentkező a meghirdetett munkálatokra. Nem csoda, hisz lassan nem havonta, hetente, hanem óránként változnak az alapanyagárak, senki nem tudja kiszámolni, a ma megkezdett munka befejezése mennyit emészt fel. Bátor ember, aki építkezésbe kezd, megtippelni sem lehet, hol lesz vége az árnövekedésnek. Ilyen körülmények között nehezen hihető, hogy a tavaly összeállított tervek ma még tarthatóak. Honnan, ki fizeti majd a különbözetet? A nagyobb önkormányzatok még előteremtik valahogy a pénzt, de a kis, falusi hivataloknak nincs erre lehetőségük.

Azt is nehéz elképzelni, hogy lesznek cégek, melyek elvégezzék ezt a hatalmas mennyiségű munkát a következő években. Háromszéken a 121 nyertes pályázat 121 építőtelep megnyitását jelenti. Honnan ennyi vállalkozó, munkaerő, mikor manapság egy lapkihordót vagy egy pincért is nehéz találni? Lesz elegendő keletről hozott vendégmunkás, hogy pótolják az innen jobb megélhetésért nyugatabbra vándoroltak által hagyott űrt?

Köztudott: válsághelyzetekből leggyorsabban, legeredményesebben fejlesztésekkel, beruházásokkal lehet kilábalni. Mostanáig legalábbis így volt ez. Csakhogy ezúttal olyan összetett és sokrétegű a krízis, hogy nem biztos, működik a korábbi recept. Hisz hiába adnál munkát, fizetést, ha nincs, akinek, fölöslegesen kezdesz el egy építkezést, ha fel sem mérhető, mennyiből tudod befejezni, és azt sem, lesz-e hozzá elegendő alapanyagod. Fölöslegesen építesz gázvezetékeket, ha a lakosság nem tudja megfizetni az érkező gázt, utakat, autópályákat, ha egekbe szökik az üzemanyagok ára. Olybá tűnik, a „jól átgondolt” kormányzati tervek nélkülöznek minden logikát és előretervezést.

Persze, egyszer ez a válság is lecseng, gondolhatják, csakhogy félő, ez a nagy lendület – s a java még hátra van, hisz hasonló célokra érkeznek az EU eurómilliárdjai is – Romániát, a rossz utak, elmaradt települések hazáját a be nem fejezett munkálatok építőtelepévé változtathatja.