Nagybaczoni Nagy Béla altábornagy tiszteletére avatott emléktáblát a Történelmi Vitézi Rend. Szombat délelőtt a baconi református kultúrotthon udvarán tartott eseményen hangsúlyozták, a rend feladatának tartja, hogy a nemzetünk védelmében elévülhetetlen érdemeket szerzők emlékezetét ápolják, ezért Nagybaczoni Nagy Vilmos vezérezredes, honvédelmi miniszter és Toókos Gyula tábornok, a vitézi rend törzskapitánya emléktáblája mellett helyet kell kapnia az I. világháborúban kitűnt Nagybaczoni Nagy Béla altábornagynak is. Remek, a beosztottai által is elismert katona volt, és embernek is kitűnő: magas rangú tisztként sem a politikusok utasítását, hanem az erkölcs szavát követte, ezért a nyilasok és a kommunisták is meghurcolták és ellehetetlenítették.
Bartha Imre, a v. Dálnoki Veress Lajos Székely Törzs Bardoc-Miklósvárszéki törzskapitánya úgy fogalmazott, Nagybacon sokat adott a magyarságnak, hiszen öt olyan tábornok is akadt a XX. században, akiknek családi gyökere az erdővidéki községből eredeztethető. Nagybaczoni Nagy Béla személyében is olyan személyre emlékeznek, aki bátran kiállt a magyarság érdekeiért. Fontos, hogy kiváló katonáinkat ne felejtsük most, amikor több harctéren is csatákat vívnak. Ágyúk dörögnek szomszédunkban, Ukrajnában, ahol számos nemzettársunk él, és csatát vív értékeink ellen az Európai Unió is – jó, hogy olyan kormánya van Magyarországnak, amelyik a gondokat a maga helyén kezeli – mondotta.
Az emléktáblát v. Lázár Elemér tiszteletbeli helyettes-főkapitány és Máthé Lóránt Pál, Erdély országos törzskapitánya leplezte le, Simon-Kató Barna helybeli lelkipásztor áldást mondott. A fiatal tiszteletes egy húsvét előtt kapott levelet is megosztott az emlékezőkkel. Mint mondotta, a Toókos Gyula tábornok 94 esztendős lánya, Bojtor Istvánné által írt köszönet nem őt illeti, hanem a Történelmi Vitézi Rendet, aki tavaly vállalta az emléktábla állítást.
Dimény János Nagybaczoni Nagy Béla életútját ismertette. Szót ejtett a család múltjáról, fiatalkoráról, a kapott neveléséről és katonai előmeneteléről. Pályafutását hadapród tiszthelyettesként kezdte, Brassóban, Fogarason folytatta, ahol hadnagyi rangba lépett, majd Zombor és Szabadka következett, szolgált honvédtiszti iskolában, a Budapesti Honvéd Kerületi Parancsnokságon és Nagyszebenben is. Galíciában főhadnagyként a Lemberg körüli harcokban, majd Przemysl várának első körülzárása alkalmával tűnt ki vezetésével, bár megsérült, valamennyi ellenséges rohamot visszaverték. A háború végére őrnagy, 1926-ban ezredesi rendfokozatot kapott, és a belügyminisztérium osztályvezetőjévé nevezték ki, 1936-ban egycsillagos tábornokként vonult nyugalomba. Testvére, Nagybaczoni Nagy Vilmos minisztersége miatt az ő személyét is támadták a nyilasok, amiért harmadik felesége kikeresztelkedett zsidó volt, és a Szálasi-hatalomátvételt követően őt is letartóztatták. A háború után altábornaggyá léptették elő, később a kommunisták megerősödését követően ismét letartoztatták, később pedig rangjához és helytállásához méltatlan körülmények közt élhetett 1962-ben bekövetkezett haláláig – emlékezett meg Dimény János a rendkívüli katonai pályafutásról.
Lázár Elemér a rend nevében mondott köszönetet az erdővidéki vitézek kimagasló munkájáért, kívánta, legyenek kitartóak és folytassák értékmentő munkájukat. Az eseményen Futató Blanka és Dimény Olga szavalt, Szecsete Edit katonadalokat énekelt, a három táblánál az emlékezet koszorúit helyezték el, végezetül a székely és magyar himnuszt énekelték el.
