A diákok a Nicolae Colan Általános Iskola, a Mikes Kelemen Elméleti Líceum, a Plugor Sándor Művészeti Líceum, a Református Kollégium, a Székely Mikó Kollégium és a Váradi József Általános Iskola tanulói voltak.

Ötlettől a megvalósításig

Elsőként Péter Orsolyát, a Cimborák Bábszínház vezetőjét kérdeztük a kezdeményezésről, aki lapunknak elmondta, a bábszínház széles körben történő népszerűsítése, illetve a közönség érzelmi és erkölcsi nevelési lehetőségének a megteremtése volt a projekt kiemelt célja. Mint mondta, pályázat útján szereztek támogatást erre a huszonöt alkalomból álló sorozatra, mely egy olyan előadásukra épül, ami több korosztálynak is ajánlott. Prezsmer Boglárkát kérték fel a program lebonyolítására, akinek segítségével már előzetesen, a pályázat benyújtása előtt is végeztek hasonló jellegű tevékenységeket az ötödikesekkel, és saját tapasztalataik, valamint a pedagógusok visszajelzései alapján is arra a következtetésre jutottak, hogy nagyon hasznos lenne egy egész évadot átfogó színházpedagógiai foglalkozássorozat a gyermekek és fiatalok számára. „Én is ott voltam mindegyik foglalkozáson, mert nagyon kíváncsi voltam a reakciókra, arra, hogy milyen utakon érnek el a résztvevők az erkölcsi konfliktus feloldásához. Bámulatos volt látni, hogy egy-egy izgága, zajos osztály hogyan változik át a foglalkozás alatt, mennyire el tudnak mélyülni, egymás gondolataira figyelni” – fogalmazott Péter Orsolya.

Célok és lehetőségek

Hogy pontosan mit is jelent ez a tevékenységsorozat, arról Prezsmer Boglárkát kérdeztük, aki lapunknak elmondta: a színházi nevelés sajátos céljai, így az érzékenyítés mellett „érzelmi és erkölcsi nevelési fókuszokat” határoztak meg a Páll-Gecse Ákos rendezte előadás mentén. A foglalkozások során alkalmat kínáltak a résztvevőknek a bekapcsolódásra, tapasztalati úton járták körül a látott előadás témáit, mélyítették el közösen a felvetett kérdéseket, segítették a feltárt problémákhoz való saját és személyes viszonyulások kialakulását. Hangsúlyozta: ezek a közös játékalkalmak a bontakozó személyiség formálásában, a világ és társaik jobb megismerésében nyújtanak segítséget a diákoknak, kisebbeknek és nagyobbaknak egyaránt.

Az interaktív játékok mellé egy foglalkoztató füzetet is terveztek, amit részben a helyszínen, részben otthon töltöttek ki a fiatalok, és juttattak vissza a szervezőknek. Válaszaikból nagyszerűen kiderült, hogy mennyire érintette meg őket, „milyen érzékszervi, esztétikai vagy erkölcsi kérdésekben nyitotta meg őket” az adott téma. Például azt kellett megfogalmazniuk, hogy mit jelent az előadásban szereplő fa kincse a többi szereplő számára, és hogy ugyanez mit jelképez a néző számára.

Továbbá üzenni lehetett a szereplőknek, folytatni lehetett a történetet, belső hangokat lehetett kihangosítani, és különböző más szemszögből – például a díszlet részeit képező égitestek szemszögéből – is megvizsgálták a történetet. A szakember szerint a füzet azért volt hasznos, mert sokszor nehezen megy a spontán beszéd a gyermekeknek, van aki írásban tudja magát könnyebben kifejezni.
 

Tanulságok

„Amit minden korosztály számára lényegesnek tartottunk, hogy a játékok során közelítsünk a szereplők közti viszonyok megértéséhez, illetve hogy feltérképezzük, milyen értékek bizonyulnak fontosnak, törékenynek a résztvevők körében. Így asszociációkat kerestünk a történetben látott, kincseiből ajándékot adó Fa példájára, próbáltuk megtudni, hogy milyen érték lehet a kincs a résztvevők számára” – mesélte Prezsmer Boglárka. A foglalkozások lényeges tanulságokhoz vezettek azzal kapcsolatosan, hogy mit tartanak értéknek a gyermekek, vagy mennyire éretten viszonyulnak olyan kérdésekhez, mint a hibáztatás, megbocsátás... Egyáltalán, hogy hol tart ma a fiatalok érzelmi intelligenciája – mondta a színházpedagógus. Értékrendünkben sajnos törékenyek az olyan igazi kincsek, mint a barátság, bizalom, tisztelet, jóság, kedvesség, odafigyelés – hogy ezt mennyire tükrözik gyermekeink is.

Prezsmer Boglárka örömmel számolt be arról, hogy valódi megéléseket, lélekjelenlétet látott, az egyik általános tapasztalata az volt, hogy a nagyobb diákok is lelkesen vesznek részt a játékos tanulási folyamatokban, ha méltó partneri viszonyt alakítanak ki velük a felnőttek. Sok esetben viszont nehéz a fiataloknak a társaikkal való együttműködés, a közösségben való gondolkodás: „Az egymásra való odafigyelés türelmének a kialakítása sok munkát igényel még, de biztató ilyen szempontból, hogy egységesen jelen van a diákokban az elfogadás, a kapcsolódás utáni óriási vágy, és az a törekvés, hogy élményeiket közösen is megélhessék” – fogalmazott a szakember.

Arról is beszámolt, hogy több olyan alkalom is volt, amikor felnőttek vettek részt az előadás utáni foglalkozásokon, és ez szintén rendkívül izgalmas helyzetet eredményezett. Többnyire színházi nevelési képzésre járó felnőttek voltak ezek, de az egyik pedagógus az osztálya szülői közösségét is elvitte a foglalkozásra. Megérintő volt érzékelni, amint egy védett színházi környezetben egymással ismerkednek a felnőttek – mesélte, hozzátéve: a bábszínház stúdióterme optimális volt a csoportfoglalkozások számára, kellően meghitt, ugyanakkor nagyszerűen be tudták lakni a résztvevők.

A végeredmény

A válaszokat összesítve elmondta: az olyan lelki, spirituális fogalmak, mint szív, lélek, szeretet, öröm, boldogság, jó szándék jelentik a legnagyobb értéket a 11–12 évesek körében (37 százalék), a felnőtt csoportok közel fele válaszolt ugyanígy (46 százalék). A kiskamaszok / ötödikesek számára az erkölcsi fogalmak, pl. barátság, kedvesség, tisztelet, család, elfogadás, őszinteség 30 százalékot, a vitális fogalmak, pl. élet, fény, erdő, gyümölcs, tiszta levegő 27 százalékot, az anyagi értékek, mint drágakő, csupán 3–4 százalékot, a szellemi értékek, mint bölcsesség, tudás, 1–2 százalékot jelentenek. A középiskolások körében az etikai, erkölcsi értékek fontosabbak a lelkieknél, itt a válaszok 37 százalékát teszi ki ez a kategória. A jelentéskörön belül felerősödnek az önzetlenség, a megbecsülés, értékelés és elismerés utáni vágy fogalmai, illetve megjelenik a bizalom értékének törékenysége, a belső értékeik titokban tartásának jelensége, és ezek sérülékenysége. A felnőttek esetében növekszenek a vitális fogalmak, mint életerő, frissesség, és a szellemi értékek, mint tudás, tapasztalat, fejlődés, bölcsesség, illetve bekerülnek olyan válaszok, amiket a kisebb korosztály ritkán azonosít, mint a békesség, nyugalom, elfogadás, hit.

„Nagyon hasznos lenne, ha folyamatosan tudnánk színházi nevelési programokat kínálni. A jó minőségű művészeti élmény önmagában is formálja a személyiséget, a foglalkozások azonban segítenek feldolgozni az élményeket, tudatosságot, személyességet, jelen idejű megélést tudnak belevinni ezekbe” – mondta végezetül Prezsmer Boglárka.

A színészek tapasztalatai

A foglalkozás második felében az előadás két színésze is aktívan részt vett, megmutatták az érdeklődőknek, hogyan működik a díszlet, a bábok, válaszoltak az előadói munkára és a technikai megoldásokra vonatkozó kérdésekre.

Páll-Gecse Ákos, az előadás rendezője és egyik színésze lapunknak elmondta, nagyon sokat alakult a produkció a bemutató óta, és amikor elkezdték a foglalkozásokat, rengeteg kérdés volt benne azzal kapcsolatosan, hogy vajon elég egyértelműen, tisztán fogalmaznak-e. A visszajelzések meggyőzték arról, hogy ez sikerült, minden korosztálynak érthetőek a jelek, mozdulatok, szimbólumok, amelyeken annyit gondolkoztak a színpadra állítás során. „Annyira komoly témát feszeget ez a mese, hogy nagy kihívás volt az is, hogy ezt közelebb hozzuk a gyerekekhez, és mivel nyitva hagytuk az előadás végét, nagyon jó volt utólag fejtegetni, elmélyíteni a látottakat. Mindig hasznos az ilyen jellegű feldolgozó foglalkozás, de ehhez az előadáshoz szinte szükségszerű volt” – fogalmazott Páll-Gecse Ákos.

„Különleges élmény volt azt látni, hogy a résztvevők mennyire érzékenyen viszonyultak az előadás által felvetett problémákhoz, mennyire értették és érezték a szimbólumokat, másodlagos jelentéseket. Mivel nagyon mély témákkal foglalkozik az előadás, mint mondjuk a csalódás vagy a halál, nagyon hasznos, időnként már-már terápiás jellegű volt a fiatalok számára, hogy meg tudták fogalmazni, tovább tudták gondolni az ezekkel kapcsolatos benyomásaikat, gondolataikat. Szerintem rendkívül nagy szükség van ilyen jellegű színházi nevelési projektekre” – tette hozzá Sánta Yvette, az előadás másik szereplője.