Elöljáróban Prieger Zsolt elmondta: harminc évvel ezelőtt azért hozták létre az Anima Sound System nevű zenekart, mert szerettek volna kitörni abból az általános skatulyából, mely a többi zenekar működését jellemezte, az iskolai skatulyák elleni tiltakozás miatt lett irodalomtanár, és ezért kezdett el zenés irodalmi műsorokat is készíteni. Mint fogalmazott, ezen irodalmi estek által próbálja – közreműködő kollégáival-kolléganőivel együtt – izgalomban tartani azokat, akik szeretik az irodalmat. Kijelentette: fontos nekik a visszajelzés, ezért előadás után meghívja a közönséget egy kötetlen beszélgetésre. Aztán bemutatta előadótársát, és elkezdődött a műsor.

Az első zenei alap Bach volt, aki Pilinszky szerint „túl van a művészeten”. Aki a művészetek bizonyos területén tudatos, vagy legalábbis úgy érzi, hogy tudatos, annak végtelenül jó találkozni olyan művészettel, ahol a tudata kikapcsolódik, és teljesen gyermekien viszonyulhat hozzá – hangzott el. Bach olyan erdőre emlékeztet, ahol a fák ágai mozognak, írnak a levegőbe, kifogyhatatlanul. Ez a csecsemők nagy szórakozása: nézni az ágaknak ezt a furcsa ákombákomát, ami a legtisztább beszéde, írásjegye a természetnek, és mégis megfejthetetlen...

Szinte észrevétlenül elveszítettük az egyensúlyt, és zuhanni kezdtünk a mélybe. Látomások és vallomások hangzottak el a gyermekkorról, anyanyelvről, művészetről, bűnről, bűntudatról, európai kultúráról, fenntartás nélküli szeretetről, halálról, vallásról, hitről, mely a költő szerint bizalom a mindenségben és a mindenségen belül a legkisebb porszem sorsában is. „Mert a létbe vetett bizalmunk tulajdonképpen nem is a létnek szól, hanem annak a valóságnak, mely csendes erejében fönntartja, hullámverésre emlékeztető lüktetéssel szüli és visszavonja azt. Mert a hívő tudja, hogy a világ és a létezés a valóságnak egyáltalán nem az utolsó szava.” Segélykiáltás és menekülés, egyben a lét szoros ölelése és a titkok felnyitásának, felkutatásának végtelen bátorsága határozta meg az előadás gondolati tartalmát, az elektronikus zene, az énekhangok, az előadók által teremtett hangulatok pedig hasítóan erősek, karakteresek voltak, nagyszerű keretet biztosítottak Pilinszky gondolatai számára.

Jövő-menő emberek, szabad helyeket kereső új érkezők, totyogó gyermekek, kutyák zavarták meg időnként az élményt. Amennyire jót tesz a kötetlenség, a kocsmai hangulat egy ilyen jellegű előadásnak, ugyanannyit árt is neki. Talán nem minden költővel lenne így, de Pilinszkyt nem lehet fél füllel, személyes kötődés nélkül hallgatni.

Az előadás után beszélgetést kezdeményeztek az előadók, de még mielőtt bárki is megfogalmazhatta volna visszajelzését vagy kérdését, az egyik néző kijelentette, hogy ő szívesen megosztaná gondolatait, de nem mikrofonban. Így aztán véget is ért a hagyományos értelemben vett közönségtalálkozó, az alkotók és nézők szűkebb csoportokban, italozás közben folytatták az eszmecserét.

Prieger Zsolt lapunknak elmondta, Térey János, Mészöly Miklós, Kassák Lajos, Szerb Antal, Hamvas Béla és más írók műveinek feldolgozása mellett a Pilinszky-est közel tizedik hasonló zenés irodalmi műsora, időnként színésznőkkel – Szamosi Zsófi, Törőcsik Franciska – is dolgozik, és számára ugyanolyan fontos az irodalom, mint a zene vagy a képzőművészet. Ismételten hangsúlyozta: nem szeret skatulyákban gondolkodni, bár tiszteli a tradíciót és a szakralitást, főként azt, amely Pilinszkyre jellemző. „Nála a vallás nem egy bezáró, bekényszerítő dolog, hanem a legnagyobb szabadság” – fogalmazott. Mint elmondta, rendkívül jó a fogadtatása ezeknek a zenés előadóesteknek, a Pilinszky-műsorból például egy húszállomásos gimnáziumi turnét is tartottak, és Erdélyben is több más helyen is játszották már.