Szerinte az uborkaszezon „kedélyes, főleg sajtónyelvben használt kifejezés arra a nyári időszakra, amely általában eseménytelenebb a politikai életben, mint az azt megelőző vagy a szeptemberrel kezdődő időszak”. Huppsz, már megint a politika! De mivel nyughatatlan is vagyok, tovább kutakodtam, és aki keres, az néha talál. „Alacsony forgalmú, csendes időszak, amikor a szabadságok miatt lecsökken a vállalatok termelése.” Ez egy másik változat a témára, de van még: „A mozikban limonádékat játszanak.” Na, aztán! Abban mindhárom változat egyetért, hogy a kifejezés arra utal: ez az időszak egybeesik az uborka érésének időszakával. Azért ezt valamiért eddig is gyanítottam. Az értelmezések közül nekem leginkább a mozis változat tetszett. Látom magam előtt azt a pár szerencsétlent a majdnem üres moziteremben, ahogy ülnek a pocsék, sárga limonádéjukkal, és nézik azt a pocsék limonádé filmet. Nem tudom, miért, de lelki szemeim előtt nekem a limonádé, ha nem is mindig pocsék, de mindig sárga. És további, egyenes képzettársítás eredményeként egy ilyen sárga árnyalat a limonádé film is. Egyiket sem kedvelem, ezért az internet szerint szeptemberig jobb, ha elkerülöm a mozikat. De én egyáltalán magát az uborkaszezont nem kedvelem. És most, a hozzá fűződő igazi érzéseimmel ellentétben, elég enyhén fogalmaztam. Semmilyen formáját nem szeretem a természetellenes csendnek. Amikor leáll az élet és beáll a süket csend. Mert ez nem az a nyugtató, sokszor áhított, elvonulós, szükséges csend. Ez a csend idegesítően nyomasztó, és igen, lehangolóan süket. És eltart egy ideig az internet szerint is. Azt, mondjuk, nem hiszem, hogy a turizmusban is most lenne az „uborkaszezon”. Ezek szerint mégsem egy időben érik mindenhol az a drága uborka? Na, mindegy. Nem érdemes ennyit kerülgetni a témát. Nagyon úgy néz ki, hogy az én fejemben is beköszöntött a szezonális, nem jó, nem szerethető és egyáltalán nem inspiráló csend. Az az uborkaszezonos. Ilyenkor kell valahová gyorsan elutazni. Már majdnem azt mondtam, hogy szinte mindegy, hová, de ez nem igaz. Mert egy másik süket csendbe nem érdemes. (Érdekes, hogy a csend is hányféle lehet!) Természetellenes, nyomasztó csendekben az elmúlt időkben bőven volt részünk, talán ezért is erősödött fel bennem (bennünk) valamiféle szelektív hallás. Amely képes kiszűrni, felismerni az értelmetlen csendeket és védekezésre ösztönözni velük szemben. Mert már csak ilyenek vagyunk, kialakulnak a túlélési stratégiáink. Mielőtt teljesen az agyamra mennének az uborkaszezonnal járó kellemetlenségek, itt leállok. Amint a fenti sorok igazolják, az első ijesztő tünetek felütötték a fejüket. Csak el kéne ugrani valahová! Valahová, ahol az élet hangjai, szükséges zajai megnyugtatnak, hogy nem egy élettelen bolygóra lőttek ki, miközben nem figyeltem oda.

Vagy akár egy igazi csendbe. Ami nem ilyen.