Metaformák címmel nyílt kiállítása Albert Levente képzőművésznek, lapunk munkatársának tegnap délután a sepsiszentgyörgyi Lábas Házban. Az alkotót és a vendégeket Éltes Barna szobrászművész köszöntötte.
Mit is lehetne mondani azokról az alkotásokról, amelyek próbálnak kiszabadulni a keretekből? – vezette fel gondolatait a házigazda, aki szerint Albert Levente művei szerves részévé válnak környezetünknek. Olyannyira, hogy nézvén azokat meg is feledkezünk arról, hogy éppen egy kollázst, festményt, grafikát nézünk, nem is fontos eldönteni, mit, mert azonnal látunk szántóföldet, tájat, szobarészletet, olyan képeket, amelyek kódolva vannak bennünk – ecsetelte Éltes Barna. Éppen ezért szerinte a leghitelesebb Albert Levente saját gondolataival megnyitni a tárlatot – ő maga kérte a kiállítót, hogy pár gondolatát vesse papírra a kiállítás kapcsán.
Albert Levente saját bevallása szerint váratlanul csöppent a Metaformákba: eredetileg jövőre tervezték a tárlatot, Vargha Mihály kérte fel, hogy hozzák előre mostanra. Címet keresve előbb az Öreg formák grafikasorozat villant be, de „az már túl öregnek tűnt”, úgyhogy végül Vargha Mihállyal és Uszkay Tekla művészettörténésszel közösen döntöttek a Metaforma mellett, mert az „megfejthető”. Valahogy úgy értelmezhető, hogy a formák saját életüket élik, autonóm logikájuk szerint cselekszenek, a kép alkotója pedig legfennebb karmesterként vesz részt a játékban – világít rá a címválasztás jelentéseire az alkotó.
Írógépszalag, indigó, fotópapír, műanyag, neoncsövek kellékei, fotogramok, tapéta – a művész a legváltozatosabb anyagokat felhasználva teremt új világot, s bármennyire szerteágazó e paletta, az alkotásokon kerek egésszé nemesednek. „Az apám írógépe mellett maradt írógépszalag felhasználásával készült nyomatok ötös sorozata indította el egy új tárlat ötletét. A sorozat társanyaga az indigó, amelyet kb. 16 éves korom óta használok nyomataimban” – idézi fel a kiállítás ötletének születését Albert Levente, akinek vallomásai egyfajta tárlatvezetésként működtek a megnyitón. „A Metaoszlopok oldalszerkezetei valamikor a neoncsövek kisugárzását fékezték, ezúttal tizenkét kört tartanak egyben”, „A Mellszobrok hármasával a térbe kívánkozó alakok vágyát teljesítem”, „A Bársonyos metaforák közel nyolcvanéves, kopott, valamikor az előszobánkban tündöklő, színevesztett tapéta felhasználásával készült”, „A Kereten túl, a Térbomlasztó egyebet nem tesz, mint kilép a képből” – írja, vallja az alkotó.
A néző pedig csak ámul – és nem akar szabadulni a képből kilépő alkotások varázsából.
