Elöljáróban Toró T. Tibor a 2005-ben az RMDSZ által kidolgozott és az akkori kormánykoalíció által is elfogadott, ám a parlamentben elbukott kisebbségi törvény rövid történetét vázolta. Az akkori konjunktúrát az előadó szerint sem tartalmi, sem a törvény elfogadási folyamata szempontjából nem tudták kihasználni, elsősorban a belső viták miatt, hiszen az akkor parlamenti képviselőként dolgozó Toró egyedül maradt érveivel. Pedig akkor sem kegy, hanem egyenesen alkotmányos kötelezettség lett volna, hogy elfogadják a jogszabályt, ami egyébként a jelenlegi helyzetben is érvényes – érvelt az Erdélyi Magyar Néppárt ügyvezető elnöke.

Zakariás Zoltán, az RMDSZ színeiben megválasztott EMSZ-képviselő a tervezet jelenlegi helyzetét vázolta. Kiderült, bár tavaly tavasszal a frakcióban is többször megvitatták a kérdést, konkrét írott szöveg még nem létezik, a legutóbbi parlamenti választások után kialakított kormánykoalíció programjában ugyan szerepelt a megalkotása, ám az volt a hallgatólagos megállapodás, hogy – a belső ellentétek elkerülése érdekében – azt tavaly ősszel, a koalíciós partnerek kongresszusai után érvényesítik. A koalíció felbomlásával az ügy ismét lekerült a napirendről, jelenleg legjobb esetben az őszi parlamenti ülésszakon jöhet szóba. Zakariás Zoltán szerint jó esélye van annak, hogy ez a kisebbségi törvény is ott maradjon az „örök listán”, annál is inkább, mert ebben a koalícióban kisebb az RMDSZ súlya. Azt mindkét előadó, sőt, később Székely István is hangsúlyozta, hogy az úgynevezett nem magyar frakción kívüli kisebbségek parlamenti csoportja, amelyben most 16 képviselő foglal helyet, nem érdekelt egy ilyen jogszabály elfogadásában, hiszen még azokat a jogokat sem tudják a gyakorlatban érvényesíteni, amelyek a különböző jogszabályokban már törvényre emelkedtek. Toró és Zakariás szerint maximalista, vagyis egy teljes körű, mindenre kiterjedő normarendszert tartalmazó keret-törvénytervezetet kell megalkotni, hogy a politikai egyezkedések folytán legyen, amiből engedni. Ugyanakkor nem kérdés, hogy a jogszabályt minél hamarabb be kell nyújtani a parlamentben.

Merőben másképpen látja ezt az RMDSZ ügyvezető alelnöke. Székely István, aki egyben a szövetség által létrehozott Kulturális Autonómia Tanács elnöke is, hangsúlyozta: az RMDSZ-en belüli konszenzus szerint akkor érdemes a kisebbségi törvényt benyújtani, amikor megvan az esélye, hogy abban olyan új jogosítványokat lehet elfogadtatni, amelyekkel jelenleg nem rendelkezünk. Egy kódextípusú jogszabályban gondolkodnak, amely a jelenleg több mint 470 törvényben rögzített kisebbségi jogokat egy korpuszba gyűjti össze. Természetesen egy fejezet a kulturális autonómiával foglalkozna.

A beterjesztés időzítésében és módjában is vita volt az előadók között, hiszen Székely István szerint, amíg nincs valamilyen esély, illetve kényszerítő körülmény az elfogadására, addig nem érdemes erőltetni. Székelyföld területi autonómiájának statútumával kapcsolatban is az a szövetség álláspontja, hogy az immár négyszer megtörtént beterjesztés nem volt jó. Mi több, úgy vélekedett, hogy az RMDSZ-en kívüli erők egyenesen első számú bunkósbotként használják az autonómia ügyét, hogy magukat különböző módon pozicionálják a közéletben. Ez egy politikai csatározás, nincs bizalom, ezért nincs konszenzus – szögezte le az előadó.

Az elhangzottakra reagálva Toró T. Tibor leszögezte: az RMDSZ kamarillaszerű egyezkedő politikája eddig nem hozott eredményt. Addig pedig nem lesz bizalom a szövetség és a különböző politikai szereplők, társadalmi szervezetek között, amíg az RMDSZ nem teszi félre a domináns párt gőgjét. S bár a nemzetközi politikai konjunktúra jelenleg tényleg nem kedvez egy ilyen jogszabály elfogadásának, depolitizálni kellene az autonómia, a kisebbségi jogok ügyét, társadalmi konszenzust és széles körű együttműködést kellene kialakítani.