Magyarellenesség Romániában: van ilyen, illetve hol, miként tapasztalható ilyen, ha van, mennyire érezzük mi, magyarok, és hogyan reagálunk rá? A magyarellenességet – ha van olyan – mennyire támogatják a román állam intézményei és azok vezetői? Az átlagosnak tekinthető román állampolgár mennyire elfogadó a magyarok óhajaival szemben? A többségi politikusok mennyire intoleránsak velünk szemben, s hát szomszédaink, munkatársaink? Ezek a kérdések vetődtek fel a Kós Károly sátorban szerda délelőtt a Bálványos Intézet és a Székelyföldi Közpolitikai Intézet által készített közös kutatás eredményét bemutató beszélgetésen. Kiss Tamás (szociológus, Nemzeti Kisebbségkutató Intézet), Székely István Gergő (politológus, Székelyföldi Közpolitikai Intézet) és Csite András (közgazdász, szociológus, ügyvezető, Hétfa Kutatóintézet és Elemző Központ) válaszolt Csinta Samu újságíró felvetéseire.
A telefonos és online készített kutatást úgy próbálták felépíteni, ahogy a feketékkel szembeni amerikai rasszizmust, az antiszemitizmust és cigányellenesség kutatásait szokták végezni, így az eredmények a nemzetközi tudományosságban értelmezhetőek – mondották.
Ezek az eredmények azt mutatják, a magyar és a román nemzetiségű egyének közt nincsenek nagy konfliktusok és léteznek személyes kapcsolatok: elfogadjuk egymást szomszédnak, munkatársnak (beosztottnak és felettesnek is), lakást adnánk egymásnak bérbe, vásárolnánk is egymástól. Sőt, az is megfigyelhető, hogy kevesebb az olyan román, aki a magyarokkal szembeni munkaerőpiaci vagy gazdasági diszkriminációt üdvösnek tartja. Ha viszont jogokat követelünk, akkor már elfogadásunk csökkenő tendenciát mutat, és nem örvendenek annak sem, ha a meglévő jogokkal élni kívánunk. Például sokan udvariatlanságnak tartják, ha két magyar egymással magyarul beszél, amikor környékükön román is van; hasonlóképpen nem veszik jó néven, ha románul beszélve kiérződik akcentusunk.
Központosított diszkriminációról nem lehet beszélni, de azért akadnak szép számban, akik tapsolni tudnak, ha a magyarságot hátrány éri. Magyar polgármesterjelöltre akkor sem szavaznának, ha az jobb lenne, mint a román. Akadnak intézmények, ahova magyart csak elvétve vesznek fel – hiába van versenyvizsga, annak eredményét könnyen tudják befolyásolni –, pedig ha az adott város etnikai arányát figyelembe vesszük, jóval több magyar honfitársunknak kellene ott dolgoznia vagy azokat vezetnie. Egy másik kutatás szerint Marosvásárhelyen, ahol a magyarok és románok száma közel megegyező, az állami intézmények alig tizenkét százalékát vezetik magyarok, Sepsiszentgyörgyön, ahol 80–20 százalék az arány a magyarok javára, fele-fele számban oszlik meg a vezető tisztségviselők száma – hangzott el.
Csinta Samu szerint az igazságszolgáltatásban is érezhető egyfajta ellenünk irányuló ítélkezés: látszik, hogy nem örvendenek annak, hogy van mit – épületet, négyzetkilométerekben mérhető szántót és erdőt – visszaigényelnünk, ezért a lehető legszűkebb módon értelmezik a törvényt.
Mindezek ellenére nem lehet azt mondani Romániáról, hogy asszimilációt erőltető ország lenne: nálunk működnek magyar iskolák, egyházak, számos kulturális intézmény, és van vállalkozói rétegünk – mondotta Kiss Tamás. Ilyen szempontból sokkal jobb a helyzetünk, mint a lettországi és észtországi oroszoknak, akiket nemzetbiztonsági kérdésként kezelnek, és jogaik igencsak korlátozottak. Ukrajnában is sokat romlott a magyarság helyzete a 2014-es orosz agresszió óta, mert az arra adott ukrán válaszok járulékos áldozatként őket is érzékenyen érintették – kétséges, hogy a háborút követően miként fog a helyzet ismét normalizálódni.
Szóba kerültek még a magyar kormánynak az erdélyi gazdaságba és sportba történő befektetései – erősítik-e azok a magyarellenességet, vagy éppen ellenkezőleg, közelebb hoznak egymáshoz? –, és az is, hogy a románság köréből sokan nem utasítanák el, hogy a magyar diákoknak románból ne a román anyanyelvűekkel megegyező anyagból kelljen érettségizniük – mert ez is hátrányba hoz, hiszen az egyetemi képzési esélyeinket csökkenti. Jó lenne, ha ezt az el nem utasítást politikusaink kihasználnák és következetesen felszólalnának megvalósításuk érdekében.
