A Székelyföldön és egész Erdélyben használatban lévő száznegyven bölcső egyikét adták át papi áldással szerdán a tusványosi nyári szabadegyetem Mikó Imre sátrában egy ötödik gyermekét váró csíkszentmártoni családnak a Gyermekvállalás, szülőföldön maradás a Székelyföldön. A Nemzetstratégiai Kutatóintézet vándorbölcsőprogramja elnevezésű eseményen egy nyolcgyermekes csíkszentdomokosi házaspár a gyermeknevelés örömeit osztotta meg a jelenlévőkkel.
Míg sok ország úgy látja megoldhatónak a demográfiai válság kérdését, hogy migránsokat fogad be tömegesen azért, hogy legyen munkaerő, legyen, akikkel feltölteni az óvodákat, iskolákat, addig a magyarság hisz a belső megújulásban, abban, hogy vannak még olyan erőtartalékok, amelyek révén képes ez a nemzet felfrissülni, ilyen a vándorbölcsőprogram is – indította a beszélgetést Sepsiszéki Nagy Balázs moderátor, a vándorbölcső program székelyföldi kezdeményezője, irányítója. A program 2012-ben indult Magyarországon, és ahhoz, hogy Székelyföldön is gyökeret eresszen, szükség volt egy olyan faluközösségre, ahol több a keresztelés, mint a temetés – mondotta. Ilyen a száz családból álló Úz-völgyi Csinód is, itt vette át az első vándorbölcsőt 2018-ban a harmadik gyermek születésekor Sepsiszéki Nagy Balázs és felesége, Erika – ez volt a székelyföldi program kezdete. Azóta száznegyven bölcső került használatba, több ezek közül a negyedik-ötödik gyermeket ringatja, mára több száz fős a közösség, amelyet összeköt a bölcső, még ha a családok nem is ismerik mind egymást. A bölcsőátadás minden alkalommal templomban történik, aszerint, hogy milyen felekezetű az igénylő család, ennek rítusával kiemelik azokat a családokat, amelyek igent mondanak az életre, és bíznak abban, hogy ez elindíthatja a vágyódást a gyermek iránt más családokban is – mondta a moderátor. Sepsiszéki Nagy Balázs szerint a bölcső üzeni, hogy csak gyermekeink által maradhat meg a nemzet.
A nyolcgyermekes csíkszentdomokosi Kristály házaspár, Katalin és József úgy véli, nem gyermekvállalásként, hanem a gyermek elfogadásaként kell felfogni a gyermekáldást, s bár sokan a környezetükben, még a családban is ellenezték, tehernek tartották, hogy ők az átlagnál jóval több gyermeket nevelnek, számukra minden gyermekük születése öröm volt. Harmadik gyermeküket ringatták először bölcsőben, utána a többieket, és megtapasztalták annak előnyeit a mózeskosárral szemben, a gyermek nyugodt, kiegyensúlyozott volt, jól aludt. Katalin és József beszélt a család mindennapjairól, arról, hogyan segítenek a kisebb és felnőtt gyermekeik a háztartásban és egymásnak. Soha nem éheztek, megtermelik a betevő egy részét, és amikor körülülik az asztalt, nem számolják, hányan vannak.
A vándorbölcsőprogram a Gyergyói-medencében is sikeres, köszönhetően Balázs-Kercsó Eszter plébániai munkatársnak, aki Tusványoson elmondta, minden bölcsőátadás örömforrás, az pedig külön elégtétel számára, hogy látja, az érintett családok között kialakuló kapcsolat okán egyfajta bölcsőközösség jön létre. A vándorbölcsőprogram egyik kiemelt és megható mozzanata volt 2018 decemberében az a bölcsőátadás, amikor a csíkszeredai Szent Ágoston-templomban tíz bölcsőt áldottak meg egyszerre – később Gyergyóremetén is volt erre példa –, ekkor vette át harmadik gyermeke számára a bölcsőt a csíkszentmártoni Vágási Emese óvónő is, aki azóta széles körű rokonsága és a faluközösség körében is mozgatója a programnak. Tusványoson az ő közbenjárásával, Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet igazgatója jelenlétében adtak át egy bölcsőt az ötödik gyermekét váró Potyó Évának és Balázsnak, akik négy kisgyermekükkel érkeztek az eseményre. Bár az átadás rendhagyó volt, mert nem templomban történt, Bilibók Géza tusnádfürdői plébános jóvoltából nem maradt el az áldás. Áldás a bölcsőre, a megszületendő gyermekre és a nemzetre.
