Nem nagyon kényezteti ilyentájt, télre fordultával a növénykedvelőt szobanövényeink sokasága. Telelnek, pihennek, hogy tavasz érkeztével meghálálják kényszerű türelmünket. De mégis van kedvencünk, mely most bontja virágait. Ilyen a karácsonyi kaktusz is (Zygocactus truncatus), ez hoz a zöld színek kavalkádjába egy ajakpirosnyi üdeséget.
Az ismert és igénytelensége miatt is kedvelt karácsonyi kaktusz Brazília hegyvidéki, erdős tájain őshonos, ahol fán lakó életmódja óvja, bár nem élősködő. Virágai az elágazó, lapos, pozsgás szártagok végén jelennek meg novemberben, decemberben, hogy valóban karácsony táján ontsák a szinte lényegtelenné váló zöld levéltagok a gyönyörű rózsaszínű-piros szirmokat.
Míg nyáron, óvva az erős napfénytől, a levelek permetezése és a rendszeres öntözés szükséges, augusztustól már ritkábban öntözzük, amolyan félig-meddig nyugalmi időszakot biztosítva számára októberig, hogy optimális feltételek mellett hozhassa meg virágait. Ezt követően már az őszi, enyhébb nappali világosság is alkalmas, hogy dúsan virágozhasson, nem változtatva az ablak párkányán a helyét, mivel ez a bimbók eldobását eredményezheti. Permetezzük naponta akár többször is! Virágzás idején meghálálja az ásványi sókban gazdagabb (foszfor, kálium) öntözővizet. A mérsékelt szobahőmérséklet igénye miatt (15—16 Celsius-fok) jól tesszük, ha kevésbé fűtött helyiségben tartjuk.
Elvirágzás után újra a már ismertetett módon pihentetjük, majd tavasszal vágjuk kissé vissza, így fejlődése erőteljesebb lesz.
