Viszont ha nem jönnének hozzánk, akkor sajnos egyszerűen nem lenne, mivel foglalkoznia a médiának és a honi hírfogyasztóknak sem. Mert a mieink – miniszterelnökünk, az elnök Iohannis és a román miniszterek – sokkal ritkábban fordítják Erdély felé szekerük rúdját, mint a szomszéd magyar vezetők, így nincs, amit beszélni. Persze hogy nem jó, hogy a magyar kormány pénzt ad mindenféle beruházásokra az egyetemtől a stadionokig, mert ahogy legutóbb is történt, azokban aztán eléneklik a székely himnuszt a székely-magyarok. Ha már mi nem tudjuk lehívni az EU-s pénzeket, akkor tán nem is olyan nagy baj, ha maguktól jönnek ide mások beruházni, csak épp ne magyarok legyenek.

Végül is talán annyi jó van a magyar sporttámogatásokban, hogy most már a csobánból lett milliomos, Gigi Becali is megmondta: „ha Orbán Viktor és a magyar kormány pénzt rak a sepsiszentgyörgyi fociba, akkor én pénzt rakok a csapatomba, meglátjuk, ki a jobb”. Ha ebben a sajátos formában is, de lám, a magyar kormány hatására lassan fejlődni kezd a román futball is. Nem lenne rossz, ha a román állam szintén tenne némi pénzt abba, aminek egyik arca a teljesítménysport, a másik meg egy egészséges, mozgásban felnövő nemzedék. Mert ha nem tetszik, hogy a magyarok pénzt adnak mindenféle erdélyi templomok és más műemlék épületek restaurálására, tán jobb lenne megelőzni őket és azokat hazai költségen felújítani (de nyilván az sem rossz, ha szép csendesen összeomlanak). Az szintén nem jó, hogy óvodákat, iskolákat építenek és támogatnak, mert azokban magyarul tanulhatnak a gyerekek. Azt is sokan fájlalják, hogy az erdélyi magyarok a magyarországi tévéműsorokat nézik és onnan tájékozódnak. Szerencsére itt nem történik diszkrimináció, mert most már oda jutottunk, hogy a román nyelvű hírfogyasztó lassan a romániai hírekből többet tud a Magyarországgal kapcsolatos eseményekről, mint a hazaiakról. És bár a nálunk elhangzott információk elég sötéten festik le a magyarországi demokrácia, sajtószabadság helyzetét, sajnos nem mindenki ítéli el azokat. Brüsszelből is állandóan magyar vonatkozású híreket hall a romániai polgár. Az unió energiaügyi miniszterei a hét elején döntöttek a 15 százalékos gázmegtakarításról, és arról értesültünk, hogy Magyarország ellene szavazott. A hét közepén a román hírtelevíziókban még azt találgatták, hogy Brüsszelbe kiküldött államtitkárunk vajon milyen álláspontra helyezkedett. (Ha ugyan volt neki ilyenje.)

A nálunk domináló magyar hírdömping miatt a romániai problémákkal már senkinek nincs ideje foglalkozni, hisz csakis azt elemezgetik, hogy miket mondott Orbán Viktor Tusványoson, és most legutóbb, hogy az ott elhangzott beszéde miatt lemondott az egyik miniszterelnöki megbízott, Hegedüs Zsuzsa. Sajnos elnökünk, Iohannis egyáltalán nem beszél, őt nincs miért vesézni.

Mondjuk, a televíziók időjárási szakemberei a kánikulával és a szárazsággal még foglalkoznak, de egyébre már a magyar vonatkozású híreken kívül nem is jut idő. Arra például, hogy az Euractiv felhívta a figyelmet: Románia is a „fekete bárányok” közé került a sajtó megkérdőjelezhető szabadsága miatt. Az Európai Bizottság a jogállamiságot vizsgálva szintén ilyesfajta következtetésre jutott.

De talán az Oxford Analytica (Thing-thank, agytröszt?) a legkritikusabb, egy elemzést bocsátott ki Iohannis elnök rombolja a romániai pluralista demokráciát címmel. Olyan (úgy látszik), nálunk senkit nem érdeklő témákat említenek, mint a titkosszolgálatok és a hadsereg befolyása Iohannisra és kormányaira, a reformokról való lemondás, a korrupcióellenes harc ellehetetlenítése, a bírák megfélemlítése vagy a sajtó megvásárlása. Ezek lényegtelen dolgok, amelyekkel nem kell foglalkozni, a hírcsatornákon ennél sokkal fontosabbak a jogállamiság magyarországi helyzetével kapcsolatos kérdések.