Idén tehát július 24–31. között zajlott a hagyományos nevén Kommandói Cigányfolklór Tábor, mely 1999 óta az erdélyi néptáncvilág egyik meghatározó eseménye. Hiánypótló jellegét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy sikere máig töretlen, határozott igény van rá mind a szakmabeliek, mind a cigányság, mind a népi kultúrát kedvelő közönség körében.

A rendezvény célja

Erdélyben ritka a cigányságot ilyen nagy mértékben pozitívan bemutató esemény, mely egykor a Háromszék Táncegyütteshez tartozó Lajtha László Alapítvány szervezésében indult azzal a céllal, hogy bepillantást nyújtson minden érdeklődőnek a cigányság kultúrájába, különös, anakronisztikus életmódjába, ezáltal felkínálva a lehetőséget az első lépés megtételére a tolerancia és elfogadás felé. Igyekeztek a cigányság köreiből olyan példaértékű családokat kiemelni és bemutatni, amelyek nagyban hozzájárulhatnak saját közösségük integrációjához. A résztvevők számára a tábor alkalmat kínál személyes kapcsolatba lépni, barátságot kialakítani a meghívott cigány hagyományőrzőkkel, a cigány táncosok, zenészek, előadók pedig megtapasztalhatják, hogy fontos küldetésük van, hisz páratlan népi kultúra van a birtokukban, amelyre a világ miden tájáról kíváncsiak az emberek. Ez talán példamutatásra sarkallja őket saját közösségeikben is a hétköznapokban.

Kötelességének érzi a hagyományőrzést

A járványügyi helyzet nehézségei mellett egy másik rendkívül szomorú esemény is beárnyékolta tavaly az erdélyi néptáncmozgalmat: Deák Gyula Levente halála, aki a Háromszék Táncegyüttes igazgatója és a Kommandói Cigányfolklór Tábor főszervezője is volt. Az idei évtől a tábor szervezését a Pro Cultura Alapítvány vette át Tőkés Csaba Zsolt vezetésével. A neves sepsiszentgyörgyi táncos lapunknak elmondta: a tábor jelenleg is ugyanazokat az irányelveket követi, amelyeket már a kezdeteknél megfogalmaztak, és igyekeznek a lehető legjobb körülményeket biztosítani a résztvevőknek. „Amikor megkeresett Gyuszi azzal, hogy átadja nekem a tábor szervezését, örömmel fogadtam a felkérést, hisz a cigányság olyan értékeket őrzött meg nekünk, különösképpen a háromszékieknek, amelyeket a magyar emberek már rég elfelejtettek: gyönyörű balladákat, táncokat, zenét. Úgy gondolom, hogy kötelességünk tovább éltetni ezeket a hagyományokat” – fogalmazott.

A tábor programja

Az idei tábor összlétszáma 74 fő volt, ebbe beletartoztak a tánc- és énekoktatók, zenekarok is. Két csoportban zajlott az oktatás: az egyik csapat szászcsávási cigány táncokat tanult, a másik őrkői cigány táncokat. A szászcsávási zenekar tagjai Csányi Sándor, Mezei Alin és Mezei Sanyika, akiket Orbán Panni kísért nagybőgőn. Az őrkői tánc­oktatásnál Dezső Attila és bandája muzsikált. A szászcsávási táncokat Tőkés Csaba Zsolt és Tőkés Edit oktatta, az őrkői táncokat Orza Călin és Redő Juli. Őrkői táncosok is részt vettek a táborban, Mocsel Antal Rémusz és családja, hisz többek között az ő táncaikat is tanították. 

Napi két turnusban zajlott az oktatás, délelőtt és délután, a kettő között pedig Orza Călin és Redő Juli néprajzi előadásokat tartott, megnézték László Barna Isteni kéz, valamint Vörös T. Balázs A falon túl című dokumentumfilmjeit, szerdán pedig kirándulást szerveztek a zabolai cigánysorra, hogy a résztvevők betekintést nyerjenek az ottani cigányság életébe. Énekes-táncos embereket látogattak meg, és egy közös mulatságra is sor került Éva néni udvarán. Mindennap énekoktatás is zajlott Erőss Réka irányításával, esténként pedig táncházakat tartottak, ahol mindenki újra kipróbálhatta a napközben tanult tánclépéseket, de itt nemcsak cigány táncokat jártak, rendes táncház­program volt. Szombat este gálaműsorral végződött a tábor, melyet a résztvevők és meghívott vendégek közösen állítottak össze. Vasárnap reggel utaztak haza a táborozók.

Lelkes oktatók és résztvevők

Mocsel Piroska, Rémusz felesége lapunknak elmondta, ők adatközlőkként már az 1999-es, legelső tábortól részt vettek a rendezvényen, és mindig szívesen fogadták a táncaik iránt érdeklődőket. „Örvendünk, ha a mi hagyományainkat továbbviszik a gyermekek és mások is, nem vagyunk rosszindulatúak. Nagyon sok helyről eljönnek hozzánk, nemcsak Szentgyörgyről, hanem falvakból és más országokból is, örvendünk, ha meg tudják tanulni a táncainkat. Vigyék tovább a hagyományt, ne vesszenek ki a cigányok régi táncai” – mondta lapunknak. 

Kis-Lukács Bernadett, a Kolozsvári Magyar Opera énekesnője, az István, a király székelyföldi nagyprodukció Gizellájának alakítója, valamint Sorbán Dorottya, a Kincskeresők Néptáncegyüttes táncosa is részt vett a táborban, és mindketten lelkesen nyilatkoztak lapunknak. Az énekesnő elmondta, már rég készült eljönni ebbe a táborba, örül, hogy végre itt lehetett. „Nagyon jól éreztem magam, sokat táncoltunk, buliztunk, jó volt a csapat, örülök, hogy végre belekóstolhattam ebbe a kultúrába” – fogalmazott. A táncosnő szerint felemelő érzés volt itt lenni, hálás, hogy ilyen közegbe kerülhetett, ennyi embert megismerhetett, bízik benne, hogy lesz alkalma „kibontakozni” abban a táncanyagban, énekanyagban, amelyet itt elsajátított. Mint mondta, már négy éve ismeri Piroskáékat, akik nagyon nyitottak, befogadóak, rengeteg dolgot tanult tőlük.

Sikertörténet

A cigánytánc-tábor ötletgazdája Orza Călin volt, aki részt is vett valamennyi táborban, ezért őt kértük meg, hogy a rendezvény történetéről, fontosságáról meséljen. Azért, született meg az ötlet – mondta –, mert az erdélyi tánctáborok palettájáról hiányzott a cigány tánc. Volt mezőségi, kalotaszegi, gyimesi, sóvidéki tánctábor, Jobbágytelkén és Szilágyságban is voltak táborok, de kimondottan cigány táncokkal sehol nem foglalkoztak. Mint elmesélte, 1996-ban ismerték meg az őrkői táncosokat, és pár évre rá úgy gondolták, fontos lenne megismertetni az érdeklődőkkel a cigányok tánckultúráját is, akik Erdély szinte minden településén élnek.

Elsősorban a sepsiszentgyörgyi, őrkői és szászcsávási cigány közösségek táncos-zenés-énekes kultúráját mutatták be a kommandói táborokban, ahol az évek során rengeteg kapcsolat, barátság szövődött, szinte elszakíthatatlan szálakkal kötődnek immár egymáshoz a táborozók és cigány családok. Keresztszülőnek is felkérték már Rémuszékat, és nemcsak a tábor alkalmával tartják velük a kapcsolatot. Idén Tőkés Zsolt vette át a szervezést, de ragaszkodnak a már kialakult tábori hagyományokhoz, és az idei tábor ugyanolyan sikeres volt, mint a korábbiak – mondta végezetül Orza Călin.