Ottjártunkkor hozzávetőleg 65 férfi dolgozott a tetőn, s legalább tíz nő segített a helyszínen az ebédnél, további hölgyek pedig pánkót s egyéb finomságokat készítettek otthon. A tervezési megbeszélések november óta folynak, mivel egy iskolai szülői értekezleten hangzott el, hogy ázási problémák vannak – számolt be az ötletgazda László Tibor lapunknak.

„Ezt a kalákát nem egyedül szerveztem, a főszervezésben öten-hatan vettünk részt. Az anyagi forrásokat a baróti polgármesteri hivatal bocsátotta rendelkezésükre, s mivel a falu jó része építkezéssel foglalkozik, a munkaerő és a létszám nem volt probléma, miként a felszerelés sem. A munkaerő önkéntes, saját szerszámaikat hozták a falubeliek. Reméljük, hogy ez a szokás nem marad annyiban, a későbbiekben folytatni fogjuk, hiszen van tennivaló bőven. Szakemberhiányban nem szenved Felsőrákos, ha építkezésről van szó, akkor, valószínű, a környékről itt vagyunk a legtöbben. A munka öröme, az elvégzettek látszata sok évig kitart. Ha az időjárás engedi, reméljük, holnap végzünk, ha nem, a jövő hét derekán mindenképpen be kell fejeznünk. Gondoltunk arra is, ha eső lesz, lefóliázzuk a szobákat, hogy ne ázzanak el” – részletezte a fiatalember.

Sajnos, a nagy vihar és az eső beleszólt a munkálatokba, de vasárnapra már fóliával védve állt a munkálat.

Rákos életképes és élni is akar

Benedek-Huszár Erika, a Gaál Mózes Általános Iskola igazgatónője elmondása szerint rengeteg a tennivaló, nemcsak Felsőrákoson, hanem Baróton is. 2021. szeptember 1-jétől kapott ideiglenes, áprilistól négyéves mandátumú kinevezést a baróti iskolába és a hozzá tartozó öt falu tanodájába mint felelős vezető. „A rákosi a legkényesebb, az összes többiben belső beruházásra lesz szükség. Az önkormányzat a többi épületnél pályázott is fűtésrendszerre és szigetelési munkálatok elvégzésére. Várjuk ezen pályázatok eredményeit. Pillanatnyilag tűzoltó munkálat folyik, a beázást próbáljuk megakadályozni, de megérett egy tetőcserére az épület. Mit gondolok a felsőrákosi kalákáról? Nagyon fontos képet nyújt a közösség életképességéről. Hogy ennyi embert sikerült megmozgatni, azt jelzi, hogy Felsőrákos élni akar. Közel kétszer annyi felnőtt férfi dolgozik fenn a tetőn, mint amennyi gyermek ide jár. És ennek fontos üzenete van a jövőre nézve. Egyrészt, hogy Rákos élni akar, másrészt, hogy életképes is. És ennek én nagyon örülök. Azonkívül igen fontosnak tartanám, ha ez a fajta lelkesedés tudatosítaná az emberekben azt, hogy az iskola nemcsak épületként fontos, hanem intézményként is. És hogyha a felsőrákosi szülők itt tartanák a gyermekeiket, az nagyban hozzájárulna az iskola intézményszerű fenntarthatóságához. Mert abba a jelenségbe ütközünk, hogy elviszik az elemi iskolás gyermekeket Barótra, emiatt a vidéki iskoláink létszám szempontjából veszélybe kerülnek. Ugyanakkor Baróton viszonylag népes osztályok alakulnak ki. Remélem, hogy ezt követően nemcsak az épületekre figyelnek oda a helyben lakók, hanem arra is, hogy ez az intézmény valóban fontos nekik, és fontos ezt hosszú távon fenntartani ilyen formában is.”

Benedek-Huszár János, Barót polgármestere is hangsúlyozta, hogy valóban László Tibornak köszönhető a jelenlegi összefogás. „Nemrég beszélgettünk az iskoláink épületeiről, és felemlítettük, hogy Köpecen a tűzoltószertárt helybeli önkéntesek Titi vezetésével milyen szépen megjavították, kicserélték a tetőzetet. Elhangzott, hogy Rákoson volt, aki azt állította: itt nem lehet szervezni. Ez László Tiborban egy nagyon fontos önérzethúrt pendíthetett meg, mert íme, itt vagyunk, és ennek ő a fő szervezője, mozgatórugója. Mellette van a mesteremberek csapata, az Építőmesterek Kft. tagjai és a két önkormányzati képviselő: Pál Levente és Kotecz Attila s még sokan mások. Nem gondoltam volna, hogy ennyien összegyűlnek, és ilyen erővel tudnak nekiállni ennek a két épületnek. Mindenképpen kalapot kell emelnünk Felsőrákos népe előtt, amely az iskolák tetőjavítására ilyen jó szándékkal, önérzetesen összegyűlt. A felsőrákosiak nagy szívfájdalma a volt jegyzői lak állapota. Nemcsak erre, de az összes középületünkre érvényes az, hogy kifogynak belőle az emberek, a gyerekek, és kifogy belőle a funkció. Ez az épület is több évtizede üresen áll. A munkálat, amely most zajlik kaláka, közmunka formájában, szintén az épületek állagának megőrzését szolgálja. Hogy legalább a tetőt javítsuk meg, mert bár ebben a két épületben jelenleg nincs tevékenység, ne romoljon tovább. A nagy iskola cserepeit csak kipótoljuk, de nekifogtunk egy projektnek, amelyet szeretnénk idén ősszel pályázatként benyújtani, és amely szigetelést és teljes felújítást jelentene. Ugyanezt az épületet, de a régi ingatlant is hasonlóképpen meg kell javítanunk. Legalább a tetőt ki kell cserélnünk ahhoz, hogy az állagmegóvás megtörténjen. Viszont utána funkciót kell találni, hiszen egy épületet csak akkor érdemes felújítani. A tetőcsere mindenképpen megérett. Remélem, hogy Felsőrákos közössége, illetve a baróti önkormányzat közösen megtalálja azt a szerepet, amelyet be tud tölteni. A magam és az önkormányzat nevében megköszönöm a felsőrákosiaknak és különösen László Tibornak, egy olyan példát mutattak, amely érvényes nemcsak a falu számára, hanem példamutatás egész Erdővidék részére.”

Régebben a kaláka székely népünk erejét jelentette. Összefogást, közös munkát, lelkesedést és haladást. Nemcsak épületek gyarapodását, renoválását, hanem a lelki erények művelését is, mint segítőkészség, hűség, jóság, és a jó értelemben vett székely virtust. Az erdővidéki Felsőrákos annak adta jelét, hogy sikerült visszakapaszkodnia a gyökerekhez, őseink megtartó hitéhez és példamutatásához. Bárcsak minél több helyen újraéledne a kaláka szelleme szép Erdélyországban!