Száz éve, 1922. augusztus 1-jén hunyt el Bánki Donát gépészmérnök, a karburátor egyik feltalálója, akinek Sepsiszentgyörgyön utcanév őrzi az emlékét.
A Veszprém megyei Bánkon (később Bakonybánk) született 1859. június 6-án Löwinger Donát néven, szülőfaluja nevét húszévesen vette fel. A szabadságharc alatt honvéd főorvosként szolgáló körorvos édesapja felügyelete alatt magántanulóként végezte el az elemit és részben a gimnáziumot, amelyet végül Budapesten fejezett be. 1876-ban beiratkozott a József Műegyetem Gépészmérnöki Karára, még egyetemistaként díjat nyert a gázmotorokról készült tanulmányával. 1880-ban végzett mérnökként, de az oklevelet csak három év múlva kapta meg.
Első munkahelye a Magyar Királyi Államvasúti Gépgyár volt, ahol műszaki díjnokként alkalmazták. Innen került 1882-ben a Ganz és Társa Vasöntöde- és Gépgyárba, ahol konstruktőrként, majd osztályvezetőként, legvégül főmérnökként dolgozott. Ő tervezte a Boráros tér felett működő, a második világháborúban megsemmisült Duna-parti gabonaelevátort, ötletei, javaslatai révén valósult meg a gyakorlatban is a Mechwart-féle forgóeke, tervezett vasúti váltókat, fordítókorongokat, tetőszerkezeteket, turbinákat.
A Ganz vállalatnál lett munkatársa és barátja Csonka János, akivel kezdetben használhatatlan gázmotorok átszerkesztésén dolgoztak. Szabadalmak egész sorát nyújtották be közösen a gázmotorok és a belső égésű motorok korszerűsítésére, az elsők között ismerték fel, hogy a belső égésű motorok hatásfokát a kompresszió növelésével lehet javítani.
A legenda szerint Bánki fejéből a Nemzeti Múzeum előtt sétálva pattant ki a nagy ötlet, amikor látta, hogy egy virágárus lány egy fúvókával locsolja csokrait. Csonkával közösen 1893-ban nyújtották be Újítás a petróleum-motorokon címmel a karburátor szabadalmát, fél évvel megelőzve a német Wilhelm Maybachot. A Ganz vezetői azonban nem ismerték fel a találmányban rejlő lehetőséget, és elmulasztották a nemzetközi szabadalom megszerzését, a két feltaláló így sem anyagi, sem erkölcsi megbecsüléshez nem jutott.
Hamarosan előálltak a karburátoron alapuló Bánki–Csonka-motorral, amelyet a Ganz-gyár gyártott sorozatban, de az ennek tökéletesítéséhez szükséges anyagi háttér hiányában nem tudták felvenni a versenyt az olcsóbb üzemanyaggal működő dízelmotorral. Bánki 1894-ben önálló szabadalmat is benyújtott egy nagynyomású robbanómotorra, amelyet 1898-ban vízbefecskendezéses hűtéssel tökéletesített. Volt szabadalma motorkerékpárra, elsőkerék-meghajtású autóra és gőzturbinára is.
1898-ban a szokásos pályáztatás nélkül nevezték ki a Műszaki Egyetem professzorának és tanszékvezetőjének, de tanácsadó maradt a Ganz Gépgyárban. Az egyetemen ő vezette be a laboratóriumi képzést. 1903-ban szivattyútelep-szabadalmat jelentett be, 1905-ben bemutatta gőzturbina-elméletét, amelynek felhasználásával hajóknál alkalmazható kisebb fordulatszámú, mégis jó hatásfokú turbinákat lehetett tervezni. 1917-re tervezte meg kettős átömlésű szabadsugár-vízturbináját, amelyből több százat legyártottak, néhány még ma is működik. Foglalkozott gázvezetékek tervezésével, utolsó nagy méretű terve a történelmi okok miatt papíron maradt dunai Vaskapu-erőmű volt.
Tudományos munkásságáért 1887-ben és 1892-ben a Magyar Mérnök és Építész Egylet (MMÉE) Hollán-díjával tüntette ki. 1909 és 1912 között az MMÉE gépészeti szakosztályának elnöke, 1911-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt.
Hazafias szellemben nevelkedett, élete végéig kötelességének érezte, hogy tudásával hazáját szolgálja, több vonzó külföldi ajánlatot utasított vissza. Magánemberként szerény és segítőkész volt, mindenki becsülte és tisztelte. 1922. augusztus 1-jén Budapesten hunyt el. Emléke előtti tisztelgésül számos közterület – köztük Sepsiszentgyörgyön utca –, iskola – köztük a Bánki Donát Műszaki Főiskola, ma az Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kara – viseli nevét, a Gépipari Tudományos Egyesület évente Bánki Donát-díjat ad át. Szülőfalujában 2009-ben avatták fel szobrát, nevét kisbolygó is őrzi.
