Ha valaki idősebbel Baróton beszédbe elegyedünk, és szóba kerül a város bányászmúltja, előbb-utóbb a hagyományosan augusztus első hétvégéjén szervezett bányásznapról is nosztalgiázik. Elsősorban azért, mert akkor még évtizedekkel fiatalabb volt, a betegséget és testi gyengeséget hírből sem ismerte, gyermekei pedig otthon, Erdővidéken maradhattak.
A bányásznap tényleg ünnepnap volt minden városlakó számára – erősíti ezt meg a Háromszék főmunkatársa, Kisgyörgy Zoltán is. Mint mondotta, a régmúlt eseményeinek emlékei megkopóban, de nem egy Malomkertben, Kükücskén vagy Setétpatakon tartott ünnepség örök élmény marad, amíg csak él. Hogyan lehetne feledni, milyen volt, amikor üdvözlet- és ajándékképpen kis repülőből piros szegfűvel szórták meg a társaságot? Vagy a kultúrcsoport egy-egy fellépése milyen tapsot kapott? Akkoriban az sem volt mellékes, hogy a jeles esemény előtt minden földi jóval megtöltötték a bánya üzleteit – többek közt tizennyolc lejes kolbásszal, amit ha az ember kékszesszel törölgetve megszárított, hosszú ideig elállt –, és kikerült a jófajta sör is. Sőt, az sem ment ritkaságszámba, hogy a bánya igazgatósága hideg pezsgőt küldött. Igaz – ismerte el Zoli bácsi –, az csak a párttitkárnak és a szakszervezeti vezetőknek járt hivatalból, de néha más is kortyolhatott belőlük.
A hétvégén közel húsz év kihagyás után valami hasonló esemény szervezésével emlékezne meg a városvezetés arról, hogy a köpeci bányavállalat százötven éve nyitotta meg kapuit, és bő százharminc évig erdővidéki családok ezreinek biztosított hol vékonyabb, hol vastagabb karéjú kenyeret.
Szombaton fúvósok zenéjére fog az ünneplő közönség a Nagyerdő alá felvonulni, fellépnek mazsorettek és néptáncosok, lesz sportprogram, kézműves-foglalkozás gyermekeknek, film- és könyvbemutató, festészeti kiállítás nyílik, ökumenikus istentiszteletet tartanak, buszos kirándulás keretében felidézik a bányászemlékeket, neves együttesek koncerteznek és lehet majd utcabálon mulatni.
És talán pezsgőből sem csak a párttitkárnak jut…
