Az erdőfülei Emlékgyár fotós-filmes alkotói, Szőcs Szilárd, Deák András és Szőcs Editke tovább bővítették Erdővidék 100 arca filmsorozatukat: nemrég elkészült a Székelyföld 1000 arca sorozat első két része. A fiatalok azt tervezik, hogy ősztől legalább kéthetente jelentkeznek egy-egy új filmecskével, karácsony előtt pedig, felhasználva eddigi filmjeik anyagát, könyvet adnának ki. Munkájuk segítésére hamarosan egyesületet is létrehoznak.
Az erdővidéki idős, tapasztalataikról beszélő, életbölcsességüket megosztó emberekről negyven rövidfilm készült, százezres vagy éppen több milliós nézettséget hoztak, hírük messze ment. Gyakran keresték meg ismeretlenek azzal, hogy környezetükben is akadnak, akik kedélyesen, ízes beszéddel, szépen tudnak mesélni az általuk megéltekről, érdemes lenne őket is megörökíteni. Ezeket a megkereséseket kezdetben udvariasan visszautasították, mondván, csak Erdővidékre összpontosítanak. Aztán amikor felmerült, hogy intézményi támogatást is kaphatnának és pályázati lehetőségek is akadnának, beadták a derekukat. Szőcs Szilárd úgy nyilatkozott: azért mondtak igent a felkérésre, mert látták, milyen jó a visszajelzés, a nézőket mennyire megérinti egy-egy film üzenete.
A közeljövőben egyesületet jegyeztetnek be. Elsődleges feladata a kiszállásokkal járó szállás-, üzemanyag ás étkezési költségek fedezéséhez szükséges anyagiak előteremtése és a hivatalos ügyek kezelése lesz, de hozzájárulna ahhoz is, hogy még karácsony előtt megjelenhessen az a könyv, amelyben az erdővidéki emberekről készült filmek történeteit közölnék.
A Csányi Alapítvány által támogatott, frissen elkészült filmekből az egyik a jávárdipataki Ilonka néniről szól. Az idős asszony gyerekkorára emlékezik – a hegyekbe május elején költöztek fel az állatokkal, novemberben, Szent Andráskor mentek haza –, majd mai életéről számol be. Örvend annak, hogy van ereje ültetni, kapálni, betakarítani és befőzni, eltenni. Megvan mindene, hogy ne az üzletből kelljen vásárolnia, s adhat azoknak is, akik híján vannak. Bántja, hogy egyedül maradt, hogy özvegységben telnek napjai, de nem búbánatos, hiszi az Istent, a legszebb nyelv pedig a magyar – jelentette ki.
A kézdialbisi Berci bácsi így mesél: nyolcvan éve nem született, hanem „levegőre jött”, s nem féli, hogy a bankok csődbe mennek, pénze elvész, mert az neki nincs. És minek is kellene több, mint ami akad: aki sokat gyűjtött magának, az sem tud többet megenni, mint amennyi belefér. Szereti ellátni juhait, kecskéit, nyulait, látni a kis borjút, közben pedig be-behajtani egy-egy pohár pálinkát. Fontos az, hogy minden étkezés után kis bort is igyék az ember, hogy az az étel, amit éppen lenyelt, ne higgye azt, kutya ette meg! Hinni kell, mert ha nem félnénk az Istent, ki tudja, mi mindent el nem művelnénk egymással? A székelynek feladata, hogy szeresse hazáját, családját, neveljen minél több gyereket, őket pedig csak jóra, és csakis jóra tanítsa – fogalmazta meg életszemléletét Berci bácsi.
