Persze, Klaus Iohannis és Nicolae Ciucă eddigi teljesítményét elnézve, ezeken az adatokon nem is nagyon lehet csodálkozni, a két említett politikus ugyanis eddig majdhogynem semmi olyant nem tett, amivel szélesebb rétegek elismerését elnyerhette volna, cserébe viszont annál több olyan döntés és cselekedet fűződik nevükhöz, amelyek kiválóan alkalmasak arra, hogy azt a csekélyke bizalmat is elveszítsék, amellyel eddig rendelkeztek. Túl azon, hogy a kormány szemmel láthatóan képtelen hatékonyan kezelni a nehéz gazdasági körülmények okozta kihívásokat, az inflációt, az energiaválságot és az ezzel járó szociális gondokat, túl azon is, hogy Nicolae Ciucă a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető sem karizmatikus politikusnak, sem bármiféle vízióval rendelkező vezetőnek, a szerény eredményhez bizonyára hozzájárult az is, hogy a miniszterelnök eddig leginkább plagizálásának eltussolásában jeleskedett. Klaus Iohannis pedig hiá­ba ígérte a jól végzett munka országát és hirdette a képzett Románia programját, abban az egyetlen kérdésben is pálfordulásra kényszerült, amelynek maradék hitelességét köszönhette, amikor gyakorlatilag arra kényszerítette a liberálisokat, hogy lepaktáljanak az addig ősellenségnek bélyegzett szociáldemokratákkal. Nem csoda hát, ha e két politikus népszerűségi indexe ennyire alacsony – a felmérés talán egyetlen reményt keltő mozzanata, hogy a román társadalom szemmel láthatóan nem veszítette el valóságérzékét.

Az Avangarde kutatása azonban összességében rendkívül súlyos problémákra világít rá, amelyekhez valamilyen módon viszonyulnia kellene a politikai osztálynak, de a társadalom egészének is. Döbbenetes az is, hogy a ma leghitelesebbnek számító politikus, Marcel Ciolacu szociáldemokrata pártvezér bizalmi indexe alig 24 százalékos. Minden bizonnyal a hiteles vezetők hiányának tudható be a felmérés másik lehangoló adata: a megkérdezettek alig 38 százaléka mondta azt, hogy elmenne szavazni, ha most tartanák a választásokat. Mindezek tükrében szinte fölöslegesnek tűnhet kitérni a pártok támogatottságára, de talán mégsem árt rögzíteni, hogy az élen a szociáldemokraták állnak 37 százalékkal, utcahosszal vezetve a 23 százalékos támogatottságot élvező liberálisok előtt, a szélsőséges AUR pedig a népszerűségi lista harmadik helyén áll 11 százalékkal, miközben az USR-nek továbbra sem sikerül megizmosodnia. Már csak azért sem mellékes a rangsor, hogy lássuk, mi várható, ha a két nagy pártban megrendül a bizalom.

Noha teljes mértékben érthető a politikai osztály egészét elutasító magatartás, attól még rendkívül aggasztó ez a jelenség, azt jelzi ugyanis, hogy a társadalom jelentős része nem hisz abban, hogy választás útján bármiféle változás tud bekövetkezni. Aligha létezik ennél komolyabb intő jel a politikai osztály, a pártok és a Romániában még létező más hatalmi struktúrák számára – nagy kérdés azonban, hogy lesz-e, aki meghallja mindazok üzenetét, akik elveszítették bizalmukat, hitüket a demokrácia eszközeiben és intézményeiben.