Milyen szépek is voltak a régi idők — hallottam gyakran idősebbektől... De miért? — kérdeztem magamtól, és a szívem megtalálta rá a választ. Mert azokban a ,,régi szép időkben" a visszaemlékezők még maguk is fiatalok voltak; szerettek, reméltek, és kíváncsian várták a jövőt.
Az emlékezés, a múlt idézése az idősebbek joga. Néha elég egy illat, egy kép, egy hang, de egy dallam, egy régi dal mindig a leghatásosabb — így vall Zorkóczy Zenóbia a Kit szeretnek a nők? című előadása előzményeiről. A zenés-verses összeállítás bevallottan nem a mélyenszántó gondolatok kiváltásáért keletkezett, önfeledt, felhőtlen szórakozást ajándékozónak inkább — ajándékot pedig manapság, ilyesfélét legalábbis, ritkán osztogatnak. Bár a múlt század elejének budapesti éjszakáiról, a nagyvilági életről született verseket, sanzonokat, kuplékat inkább az idősebb generációk dúdolgatják magukban olykor most is távolba révedő tekintettel, huncut kis mosollyal szájuk sarkán, azért Zorkóczy Zenóbia élő zenével kísért, néha kissé pajzán, máskor a közönségét provokáló előadása minden korosztálynak kedves élményt ígérő. Az Árkosi Művelődési Központ előadótermének szűk befogadóképessége okán ajánlatos sietni a helyfoglalással, egy kedves délutánért megéri.
