Hogy Băsescunak ilyen hatalma van, annak köszönhető, hogy a kezdet kezdetén ― félve az ellenzéktől ― az akkor hatalmas parlamenti többségben lévő front, Ion Iliescu érdekében, némileg francia mintára kreálta a rendszert, biztosítva, sőt, túlbiztosítva az államfő hatalmát. Ezzel Iliescu is visszaélt, Constantinescu is, és most a harcias, ellentmondást, ellenvéleményeket nehezen tűrő Traian Băsescu is visszaél. Mondják dacos és szájtépő politikai ellenfelei, holott nem tesz egyebet, mint azt, ami módjában áll! Összehívta a pártokat, tárgyalt velük, koalícióra buzdította őket, majd kinevezte a kormányfőt. Hogy Theodor Stolojant fogja kinevezni, ismerve Băsescu határozottságát és lelki alkatát, egy pillanatig sem volt kétséges. Most aztán eldől, mire is képes ebben a kiélezett helyzetben a Mircea Dinescu által csak a nemzet könyvelőjének becézett politikus ― aki közgazdászként nyilván felmérte már, hogy mi is várhat az országra a jelenlegi helyzetben (ha elosztják végre a hatalomra éhes szociáldemokratákkal a posztokat!) ― egyet tehet: olyan programmal rukkol elő, amely nem tűzoltásra rendezkedik be, hanem hosszú távra, két-három évre előre próbálja felmérni az ország előtt álló feladatokat, s a begyűrűző pénzügyi és világgazdasági válság kettős szorításában életképes gazdaságélénkítő tervet indít be, amely segíti és hitelhez juttatja a csőd szélén álló kis- és középvállalkozásokat, hogy lehetőleg ne szűnjenek meg tömegestől a munkahelyek, s a munkanélküliség mértéke ne haladja túl a még elviselhető szintet, hogy tartani tudja a gazdasági növekedést, és megfékezhesse az államháztartási hiányt s az elszabadulni kész inflációt. Ez a dolga, a többi nemzeti szósszal leöntött blabla… Ismerve Stolojan szakértelmét és aszketikus alkatát, talán képes is lesz beindítani ezt a programot… Egyebekben Isten kezében vagyunk.