A hétvégén Nagyajtán első alkalommal megszervezett Várfesztivál párját ritkítóan jól sikerült. Nem a szervezők állapították meg ezt önmagukat „fényezve”, hanem a résztvevők nyilatkoztak így. Akikkel találkoztunk, egyöntetűen azt mondták, ilyen rendezvényekre lenne szükség mindenhol Erdővidéken: az öncélú dínomdánom helyett csendes, meghitt, minőségi programmal bőven „meghintett” szórakozási lehetőségre. A Várfesztivál tényleg ezt biztosította: tudományos előadások, eszmecserék, népzene, értékes modern zene, játékok, kézműves termékek vására volt. Három napig ezernyi apró csodára lehetett felfigyelni a szépen felújított templomvár árnyékot tartó falai között tartott eseményen.
Citerások, Ady, tábortűz
Péntek délután a megnyitót követően Sorbán Enikő népdalénekes előadása volt hallható, majd nyomban a Várfesztivál főszervezője, Fekete Hunor által tanított fiatal citerások léptek fel a július végén tartott műhelymunka alatt összeállított műsorukkal.
A Petőfi Irodalmi Múzeum Látva lássanak című Ady Endre-emlékkiállítását Both Hajnal, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának konzulja nyitotta meg. A táblákon nyomon követhetők a költő életének legfontosabb eseményei: szólnak családjáról, tanulmányairól, szerelmeiről, a Csucsán töltött időszakról és korai haláláról is.
Román Ábel orgonakoncertje kicsit kuriózumszámba ment: a középajtai nyolcadikos diák korát meghaladó érettségével és zenei tudásával méltán érdemelte ki a nagyérdemű tapsát.
Az est fellépői a Legbelső Kör és Szabó Balázs Bandája voltak, de a koncertek után nem ért véget a csendes mulatozás, tábortűz mellett folyt tovább a zenélés.
Mi köze az ördögnek a pálinkához?
Szombaton kora délután dr. Szekeres Attila István heraldikus Címereink címmel tartott előadásában a címerek kialakulását és azok fejlődését mutatta be a lovagkortól egészen napjainkig. Külön kitért a székely címer több mint félezer évvel ezelőtti kialakulására és különböző templomokban való megjelenésére, s szólt a székelyek által az évszázadok folyamán használt zászlókról is.
Szabó Károly, a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár Látvány- és hangzóanyagrészlegének vezetője a lyukkamerát (camera obscura) és a napnyomatot (cianotípia) mutatta meg az érdeklődő kicsiknek és nagyoknak. Azaz azt, hogy miként születik meg a fénykép a fényképezőgépben – csodálkoztak is az emberek, milyen furcsaság az, hogy csak egy sötét sátor, amelybe hogyha bemennek, a kinti világot fejjel lefelé láthatják –, illetve azt, hogy némi emulzió, képzelet és napfény erejével miként készülhet érdekes felvétel.
A nagyajtai művészek kerekasztal-beszélgetésén Barta Katalin ikebanaművész, Benkő Klára pedagógus, táncoktató, Péter Géza pedagógus, kórusvezető-karnagy, Tálas Ferenc pedagógus, alkalmazott bábművész és Bartha Lajos oboaművész arról vallottak, miként találkoztak és milyen helyet tölt be életükben a művészet. Szóltak arról is, milyen fontos, hogy a gyerekek korán felfedezzék maguknak a zenét, a táncot és a bábművészetet: szellemi fejlődésüket segíti, lelküket megnyitja és fogékonnyá teszi a szépre.
Fekete Levente, a beszélgetés moderátora úgy nyilatkozott, több olyan Nagyajtáról elszármazott irodalmárnak és színművésznek ott lett volna a helye, de sajnos elfoglaltságuk miatt nem tudtak jelen lenni. A lelkipásztor derűlátóan kijelentette, majd az elkövetkező években – mert ezzel a fesztivállal remélhetőleg hagyományt teremtenek – egészen biztosan hazajönnek azok is, akik ma kénytelenek voltak távol maradni.
Csortán Hajnal és Tódor Katalin mesét mondott, közönségük pedig nem a gyerekek, hanem – mert néhol szókimondóak vagy pajzánok voltak mondataik – a felnőttek voltak. A két mesélőnek hála megtudhattuk, miként főzött az ördög pálinkát, ha pedig iszunk, milyen állathoz leszünk hasonlatosak. Na, meg az is érdekes történet volt, hogy mit tanított a faluvégi cigány a báró szép lányának, hogy a nászéjszakán megfeleljen...
A templomvár titkait a szervezett látogatás alatt Fekete Levente osztotta meg, a kisbaconi Bodvaj Egyesületnek köszönhetően reneszánsz játékokkal lehetett ismerkedni – golyóterelgetés, katapult, malmozás, kötélhúzás, patkódobálás –, aki nem tudta, milyen élmény, kipróbálhatta a lovas szekerezést, este pedig a Szintaxis-, majd Koszika & The Hotshots-koncert után a Lelkes zenekarral táncházat tartottak.
A gyümölcsöt érdemes kifőzni
A pálinkafőzés titkaiból Opra László lebbentett fel néhányat. Maga az előadás keveset tartott, ám a hallgatóságnak annál több kérdése akadt. Ki kell-e magolni a szilvát főzés előtt? Cukrot szabad-e tenni, vagy attól fog fájni a fejünk? A cefrézés során mire kell fokozottan odafigyelni? Miért van szükség élesztőre és pektinbontásra, a szereket pedig hol lehet megvásárolni? A kerti hullott gyümölcsből milyen pálinka lesz? Vagy vásároljunk inkább minőségi terméket? Déligyümölcsöt érdemes-e kifőzni? Az oltszemi szakember pedig állta a sarat, s részletesen válaszolt az érdeklődőknek. Az elégedettséget fokozta, hogy a pálinkákból – körte, barack, szőlő és birs – néhány centiliter erejéig kóstolni is lehetett.
A szakács lelke is belefő
A Kriza János-emlékszoba mellett felállított lacikonyhásoknál nem csak flekkent, csórékolbászt és sört lehetett vásárolni, hanem babgulyást is. A csórékolbász saját recept alapján készült disznó-, marha- és juhhús felhasználásával, a fűszereket Németországból szerezték be. A babgulyás ottjártunkkor még nem volt teljesen kész, de ízlelni már érdemes volt, akár nagyobb kanállal is. Brotea Zoltán elmondása szerint a százötven liter ételhez szinte minden hozzávaló otthon termett meg. Saját nevelésűek a disznók (húsz kiló csülök és két kiló lapocka került a kondérba), a fuszulyka, a hagyma és a paprika a kertből került ki, de mindez összefőhet, úgysem lesz elég jó, ha nem adódik hozzá a szakács lelke is – mondotta.
Csendes kikapcsolódás
Vasárnap a Dénes Katinka sepsiszentgyörgyi református lelkész és Szilágyi Alpár unitárius teológiai hallgató által tartott ökumenikus istentiszteletet követően Lőrinczi Lehel pécsi orgonaművész koncertezett, a déli órákban kézműves vásárt és gyermekfoglalkozásokat látogathattak, majd a Kájoni Consort régizene-együttes, a sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskola nagyajtai és középajtai néptánccsoportjának és a Gazdag Miklós Polgári Daloskör előadása következett, végezetül a Classical Singers és a Last Minute együttes lépett fel.
Jövőre ugyanitt!
Fekete Hunor főszervező úgy nyilatkozott, a fesztivál létrehozása nem új keletű ötletük, ám valamiért sosem valósították meg. Most, hogy a templom és környezete megújult, úgy érezték, nem halogathatják tovább a hagyományokra, kultúrára, művészetekre alapozó fesztivál megrendezését. Azt szerették volna, ha kezdeményezésüknek köszönhetően Nagyajtán Székelyföld szépet szerető közönsége találkozik, néhány meghitt órában ismerkednek, rácsodálkoznak egymásra. Úgy érzi, célt is értek, hiszen meghívásuknak nem csak erdővidékiek tettek eleget, hanem Csíkszeredából, Marosvásárhelyről és az anyaországból is akadt vendégük, jövőre – ha sokan viszik jó hírüket – minden bizonnyal szélesedni fog ez a kör.
„Édesapámék többéves munkájának és egy sikeres pályázatnak köszönhetően gyönyörűen megújult a templom, közvetlen közelében helyet kapott egy szép, nagy színpad is – úgy éreztük, minden adott, hogy befogadó térré váljék az udvar. Olyan előadókat szólítottunk meg, akiket ismertünk, akik Székelyföldhöz kötődnek, akikről tudtuk, értéket képviselnek, akik képesek magukkal ragadni közönségünket. Szerencsénkre igent mondtak a felkérésre, eljöttek és remek hangulatot teremtettek. Köszönet érte” – mondotta a fiatal főszervező.
