Úgy tűnik, találtak jogi megoldást a sepsiszentgyörgyi egykori Szakszervezetek Művelődési Háza előrehaladottan leromlott épületének önkormányzati tulajdonba vonására – jelentette be múlt csütörtökön Antal Árpád polgármester. Az elöljáró szerint politikai akarat is van arra, hogy a kormány rendezze a városképek egyik szégyenfoltjának problémáját, amely nem csak Sepsiszentgyörgyöt érinti. A megoldás tulajdonképpen az államtól való átvétele az ingatlannak, amit a szakszervezetek használati jogának eltörlése kellene hogy megelőzzön. Antal Árpád szerint ezzel minden jogi, törvényes lehetőséget kimerítettek, ha most sem sikerül megszerezni az ingatlan tulajdonjogát, a város kénytelen lesz végleg lemondani róla – és tehetetlenül végignézni azt is akár, hogy egyszer összeomlik.
Az elöljáró a volt Bodok Szálloda környékének rendezése, az ide tervezett kulturális központ további sorsa kapcsán tartott sajtóértkezleten a Szakszervezetek Művelődési Háza hosszú ideje húzódó ügyéről is beszélt, mivel a most felvetődött lehetőség a majdani városközponti beruházás alakulását is befolyásolja. A polgármester emlékeztetett, hogy az önkormányzat már több rendben próbálta megszerezni a 2012 óta bezárt ingatlant, mely azóta évről évre egyre romosabb állapotba kerül. Az akkori működtetők még a bezárás előtt több százezer lejre rúgó tartozást halmoztak fel ingatlanadó formájában, illetve a különböző szolgáltatók (víz, áram) felé. Az önkormányzat a tartozások fejében kezdeményezte a kisajátítási eljárást, de az végül megakadt.
Bonyolult tulajdonviszonyok
Sepsiszentgyörgy egyébként nem az egyedüli város, ahol problémát jelent az egykori szakszervezeti művelődési ház, az országban összesen 42 ilyen van, nagyon kis hányadát sikerült az önkormányzatoknak megszerezniük, rendbe tenniük, majd használatba venniük, a többi is hasonló állapotban van, mint a háromszéki. Antal Árpád kifejtette, hogy a tulajdonjog körül bonyolult a helyzet, ugyanis noha papíron a román államé, de a használati jogot több évtizeddel ezelőtt az akkori országos szakszervezeti tömb kapta meg, melynek a rendszerváltás után nem tisztázódott, hogy melyik jelenleg létező érdekvédelmi szervezet a jogutódja. Emellett az is kiderült az elmúlt években, hogy a pénzügyminisztériumnál semmilyen nyilvántartásban nem szerepel az, hogy az ingatlan a román állam tulajdona lenne.
Az első probléma miatt korábban nem sikerült előrelépniük az ingatlan átvételével kapcsolatban. Egy alkalommal közel jutottak ahhoz, hogy kormányhatározattal rendezzék a helyzetet. Két minisztérium beleegyezett, viszont a kezdeményezés az igazságügyi minisztériumban fennakadt. Utóbbi szaktárca azzal utasította vissza a tulajdonjog átruházásának a jóváhagyását, hogy a használati jogot csak a szakszervezet hozzájárulásával lehet megoldani. Innen egyértelmű volt, hogy ez nem egy járható út, mivel a szakszervezet jogilag nem létezik, így a hozzájárulását sem lehet megszerezni.
Büntetésből elvenni
Az elmúlt hónapokban azonban – úgy tűnik – mindkét problémára találtak megoldást. Egyrészt jóváhagyták, hogy a pénzügyminisztérium nyilvántartásába bekerüljön az ingatlan, az önkormányzat a román állam nevére telekkönyveztette azt. Antal Árpád szerint hasonlóan jár el három-négy további város is. A második akadály – a nem létező szakszervezet használati joga – kapcsán a kormánykoalícióban döntés született, és a jogi alapot is megtalálták, hogy elhárítsák az anomáliát. A lényege, hogy azt a polgári törvénykönyvben szereplő előírást, mely szerint minden tulajdonosnak, kezelőnek vagy használati joggal rendelkező személynek, szervezetnek jó gazdaként kell viselkednie a gondnokságában lévő ingatlannal, a szakszervezetek nem tartották be. Ilyen körülmények között az államnak – mint tulajdonosnak – a kormányon keresztül lehetősége van – büntetésként – megvonni a használati jogot, és ehhez nem szükséges a szakszervezet jóváhagyása. Az elöljáró rámutatott, hogy a koalíción belül létezik politikai akarat, hogy ezt a folyamatot végigcsinálják, azaz a használati jogot megvonják azoktól a szakszervezetektől, melyek rossz gazdái voltak a gondjaikra bízott művelődési házaknak. Az elkövetkezőkben – ha a további három-négy város is végzett a fentebb említett telekkönyvezéssel – pár hónapon belül az érintett önkormányzatok csomagban, kormányhatározat formájában remélik rendezni ezen ingatlanok ügyét.
Most vagy soha?
Antal Árpád szerint amennyiben ezt most nem sikerül meglépni, akkor nagy eséllyel hosszú évekig nem lesz újabb lehetőség a művelődési ház helyzetének rendezésére, mivel további jogi utat nem látnak, így kénytelenek lesznek nézni, amint esetleg összeomlik. Az épület – főképp az utóbbi pár évben – alaposan leromlott, a hajléktalanok már korábban birtokba vették, de az általános rongálás csak pár éve vált jellemzővé. A berendezési tárgyak eltűntek, majd minden ablak és üvegajtó betörve, szemét borít mindent, és egyes részei már valóságos fertőnek számítanak. Az önkormányzat sem a karbantartás, sem az őrzés kapcsán nem léphet, mivel nem saját tulajdona. Antal Árpád szerint, ha sikerülne megszerezni, noha hatalmas pénzügyi terhet venne a vállára a város, de felújítanák és visszakapcsolnák a kulturális körforgásba, a nagyterem alternatívája lehetne a kulturális központba tervezett korszerű előadóteremnek is.
