Két héttel ezelőtt még a tanács vezetője, Asztalos Csaba azt állította, hogy jogalap híján nem indíthatnak eljárást ellene, hiszen a nemzetközi szokásjog szerint az állam- és kormányfők, illetve miniszterek diplomáciai mentességet élveznek egy másik állam területén. Biztosan azért nem indítottak eljárást Novák Katalin ellen sem, amikor itt járt és olyan felelőtlen nyilatkozatot tett, hogy Magyarország a határon túli magyarokért is felelős. Asztalos Csaba magyar nemzetiségű, és biztosan azért mosakodik az eljárások el nem indítása miatt. De amit ő nem tett meg, azt megtette egy igazi román hazaffy, Alexandru Muraru, a liberálisok parlamenti képviselője, mert – mint mondja – Orbán Viktor „rasszista” és „idegengyűlölő” kijelentéseket tett Tusnádfürdőn. Asztalos most azt közölte, az ilyen panaszok elbírálásának kötelező része a felek beidézése, hogy ismertessék álláspontjukat. Egy füst alatt Novák Katalint is ide lehetne rendelni.

Megkérdezheti a tanács Orbán Viktortól azt is, miként képzelte el, hogy itt nekikezdenek óvodákat, iskolákat építeni, magyar templomokat felújítani, amikor példát vehetnének a román államról is, mely ilyesmivel egyáltalán nem foglalkozik. Aztán az történik, ami Bánffyhunyadon, ahol óvodát, bölcsődét építettek a magyar állam pénzén, és most azt szeretnék, hogy az oktatás nyelve magyar legyen, ami a másik koalíciós partner, a Szociáldemokrata Párt helyi szervezetének elnöke szerint megengedhetetlen.

Nem lenne szabad megengedni egyetemek, iskolák, óvodák, stadionok építését sem. Mivel mi autópályákat nem tudunk építeni, azt esetleg jóvá lehetne hagyni, hogy a magyarok építsék tovább az ő autópályáikat Erdély felé is, csak a végén nehogy azt mondják, azokon csak magyar nemzetiségű autósok közlekedhetnek. (Nekünk a Bisztra­terebes és Berettyószéplak közötti autópálya 26 km-es szakaszát 18 év alatt nem sikerült megépíteni.) Aztán felelősségre vonhatnák Orbán Viktort azért, mert csak úgy önszorgalomból Erdélyben olyan futballmeccsekre jár, ahol az emberek képesek magyarul is szurkolni. Orbán és társai felejtsék el a nem létező (és addig is csupa kicsi betűvel írandó) székelyföldet, hogy elkerülhető legyen az olyan helyzet, amikor egy bicikliversenyt Székelyföldi Körversenynek nevezzenek, ami ellen bátran léptek fel a marosvásárhelyi liberálisok, akik nem szavazták meg annak támogatását. Egyúttal azok a hírtelevíziók is meghívhatnák Orbán Viktort, amelyek azon panaszkodnak, hogy hiába invitálják meg az RMDSZ-es politikusokat, azok nem akarnak szerepelni náluk. Orbán rábeszélhetné RMDSZ-es barátait, hogy menjenek el az ilyen adásokba egy-egy ingyen fejmosásra.

Aztán ha már a magyar miniszterelnök Bukarestben jár, akkor a mi elnökünkkel, Klaus Iohannissal is beszélhetne, aki magyarul is tud egy-egy szót, például azt, hogy jó napot kívánok. Megkérdezhetné, amit már korábban is megtett, hogy mennyit is ígért Orbán Erdélyért a vörös pestises szociáldemokratáknak, akikkel épp együtt kormányoz. Felelősségre vonhatná Orbánt azért, amit úton-útfélen lehet hallani, és amit még a Die Welt című német napilap is megírt: „Orbán Viktor gyámságot akar Románia területe felett, nem tudja megszüntetni Trianont, de mindent megtesz, hogy a területet az anyaországhoz kösse és betagolja a nagy magyar birodalomba.”

A Iohannis–Orbán találkozóra meghívhatnák a mi jó Ludovic(c) Orbanunkat is, aki elismételné, hogy mivel Magyarország Oroszország ötödik hadoszlopa, „tökéletesen indokolt lenne megindítani az eljárást szavazati jogának felfüggesztésére az uniós testületekben”. És ezért az unió még jól meg is dicsérné Romániát.