A Parafónia a sepsiszentgyörgyi evangélikus templomban
Rendkívüli élményben volt része annak, aki a fogyatékosok világnapjára rendezett koncertet meghallgatta. A budapesti fogyatékos fiatalok Parafónia zenekarának hangversenye bizonyította, hogy a zene csodákra képes, sőt, gyógyít.
A nagy zenepedagógusok, gondolkodók zenéről megfogalmazott gondolatai hatványozottan érvényesek akkor, amikor a zene művelői fogyatékkal élők. Erről a sepsiszentgyörgyi közönség is meggyőződhetett a Parafónia együttes koncertjén. A fogyatékkal élők világnapján több civil szervezet összefogásával szervezett koncert — ahogy mondani szokás — feltette a koronát az egyébként is nagyon sikeres, egész napos rendezvényre.
Az együttes gyökerei a kilencvenes évekre vezethetők vissza, amikor Vető Anna gyógypedagógus magyar közegbe ülteti át az Ulwila-, vagyis a színeskotta-módszert. A Heinrich Ullrich német gyógypedagógus által kifejlesztett módszer szembeszállt azzal a véleménnyel, miszerint az értelmi fogyatékosok nem képesek dallamhangszeren játszani. Olyan kottaírást és módszert dolgozott ki, amely nem igényel komplex gondolkodásmódot, még a színek nevének ismeretét sem, csupán a színek azonosításának képességét. Természetesen, speciális hangszerekre is szükség van, mint például az akkordlant, metallofon, akkordcitera, és hozzáértő zenetanárok, gyógypedagógusok közreműködésére. A módszerről egyébként utólag kiderült, hogy nem csak értelmi fogyatékosok számára hasznos, hanem nagyon jól alkalmazható azoknál is, akik a hagyományos kottát nem akarják megtanulni, illetve a zeneelmélet alapjainak elsajátításában.
A több mint tíz éve működő, jelenleg tizenkét tagból álló zenekar ugyan teljes létszámban nem tudott eljönni a szentgyörgyi koncertre — a Parafónia egyébként szerte a világban koncertezik, fellépett már a budapesti zeneakadémián is —, ám a kísérőtanárok, valamint Fabényi Réka karmester vezetésével így is óriási sikert aratott. A jobbára klasszikus darabok feldolgozásából, de népdalokból, ismert slágerekből álló repertoárjuk lenyűgözte a közönséget. A speciális, húros és ütős hangszerek, de az énekhang vagy olyan klasszikus hangszer, mint a cselló, a citera vagy a xilofon összjátéka, mindenkit meggyőzött arról, hogy a zene által a közepes fogyatékkal élő fiatalok megtalálták életük értelmét. Hogy a zenével a sors által kevésbé kegyelt honfitársaink újabb esélyt kapnak arra, hogy megtalálják helyüket a társadalomban. A szerencsésebbekben pedig a manapság olyan ritka szolidaritás érzését kelti fel, hiszen kitárja a lélek kapuit.
A zene mindenkié közhasznú egyesület által működtetett együttes szakemberei kétnapos képzést is tartottak Sepsiszentgyörgyön, hiszen Valádi Enikő zenetanár vezetésével itt is beindult a fogyatékosok zenei oktatása.