A helyiek közül kevesen emlékeznek már Bölön egykori ragadványnevére, de mi ragaszkodunk ezekhez, mert a ragadványnév és a falucsúfoló is hagyományt hordoz. Bölöni születésű férfiember mesélte mosolyogva, hogy ha valahol emlegette szülőfaluja nevét, gyakran megjegyezték: „jaj, azok a kerékszegesek!” Főleg vásárok alkalmával történt meg, hogy a vicc kedvéért észrevétlenül kivették egy-egy vásáros gazda szekerének egyik kerekéből a szeget. Ehhez mi annyit még hozzátehetünk: hihető, ugyanis vásárokban általában kissé mindig emelkedettebb a férfiemberek csínytevő hangulata. Bármennyire is humoros a kerékszegek története, úgy döntöttünk, hogy most inkább a községhez kötődő és kevésbé ismert tudományos érdekességekről, történetekről mesélünk.
Berlin még messze volt!
Közismert a fáma, miszerint a községbe bevonuló szovjet katonák örömmel hurráztak, mert volt, aki Belin helyett Berlinre gondolt. Nem vitatjuk ennek igazát, mert tudjuk, hogy Berlinig még elég sok vodkát kellett meginniuk a földrajzból gyengécske orosz kiskatonáknak. Az azonban szent igaz, hogy Bölöntől kőhajításnyira volt egy másik határ, az 1940–1944 közötti Észak- és Dél-Erdély közt húzódó, amire a bölöniek – és nem csak – bizony elég keményen ráfizettek, mert ahányszor Sepsiszentgyörgyön volt hivatalos intéznivalójuk, szekérre ültek, és kerülővel, a lügeti úton közelíthették meg Sugásfürdőt s onnan a vármegye székhelyét!
Két „vár” az erdőben
Bölönnek annak idején több lakója volt, mint Szentgyörgyfalvának – írták a korabeli statisztikák. A XVI. század elején a vidék legnagyobb települése volt. Az 1567. összeírás szerint 130 kapujával nagyobb, mint a 125 kaput számláló Marosvásárhely, a 60 kaput számláló Kézdivásárhely, a 63 kaput számláló Sepsiszentgyörgy és a mindössze 54 kapuval felírt Székelyudvarhely. Még 1600-ban is a Rikán belüli régió legnagyobb és legjelentősebb helysége volt. Orbán Balázs ottjártakor Bölönben 3000 ember élt. A Kálnoky és Nemes grófok, a Mikó, a Maurer és Zathureczky családok olcsó munkaerő gyanánt telepítettek ide román ajkú cigány lakosságot, akik Bölönpatakon (Falupatakában) telepedtek le. Szorgalmas, külföldet járó, pénzes és egyre növekvő közösség ez, melynek képviselete jelen van a községi önkormányzatban.
„A magyar közösség saját önkormányzatának megszervezésére 1751-ben falutörvényt szerkesztett meg a határvédelem, a tilalmas határ őrzésére, utak, hidak javítására, karbantartására, a közbiztonság megszilárdítására” – foglalta össze a témakör kiváló ismerője, Cserey Zoltán sepsiszentgyörgyi történész. A székely határőrség felállításával 1764-ben Bölön a tizedik, majd a XVIII. század végén a második gyalogezred első századának központja lett. Ritka volt az a település, amelynek annyi erdős területe volt, mint Bölönnek, de még a múltba vesző időkből vára is kettő maradt: a Bölöni Várhegy és Nagybölön Várhegye.
– Valaha tudunk-e meg többet ezekről a mi Várhegyeinkről, várakról? – kérdezik gyakori találkozásaink alkalmával a községben nem csak az értelmiségiek, az erdészek és a vadászok, hanem a falubeliek is. Két Várhegyről beszél itt a nép, két Várhegyet jártunk be mi is néhai Mikó Sándorral, a bölöni erdők jó ismerőjével. Mind a kettő – a bölöni Várhegy és Nagybölön Várhegye is – a Baróti-hegység nyugati irányban a falu fölé előnyúló magaslatain van. Évtizedek pörögtek le a történelem rokkáján, de azóta sem derült ki semmi ezekről a szóhagyomány szentelte helyekről. Régész ásója még nem bolygatta meg a vártetőket.
A bölöni Várhegyet egy 903 m magas tetőre helyezi a hagyomány, amely egy keskeny hegynyakkal kapcsolódik a Várhegykút-puszta nevű legelőhöz. Őrtoronynak, megfigyelőhelynek tökéletes lehetett a lőfegyver használata előtti korban, gyanítják a helybeliek. Orbán Balázs pedig azt írta, hogy „ott a követelt várnak semmi nyoma nem látszik”. Az öreg bölöniek, köztük adatközlőnk, Bölöni András viszont úgy hallotta, hogy ott vár állt, s ott húzódtak meg a falu lakói a veszedelmek idején. „Vész közeledtével a csángók a Barcán csángattak, a jelt felvették az alsó várak, és azoktól Várhegy is” – jegyeztük le Kisgyörgy Áron (1890–1956) erdész szavait. Az is tény, hogy a Csordadéllőnél és Küslüget tetején régen emberek laktak, az egykor művelés alatt álló földparcellák barázdáit ma is lehet látni.
„Odafenn emberek éltek, mert Várhegy tetején a régiek kaptak egy nagy méretű kovácsolt kulcsot, s az lehetett a vár kulcsa. Ott mindenütt döng a föld, s azért mondták a régi öregek, hogy a mélyben rejtett kincsekkel tele pincék vannak.” (Szolga Ferenc, 82 éves)
– Amikor én gödröt ástam fenn, éppen a tetőn az erdőparcella számát viselő, kőből való erdőhatárjelnek, ott a földben két régi típusú égetett téglát találtam – jegyeztük le Sikó Áron erdész szavait 1978-ban.
A környéket rég lakja már az ember, Lügetárnyékáról 1885-ben gazdag bronzlelet (zabolák, karperecek, sarlók, szárnyas és tokos balták, bronzedények) került a Székely Nemzeti Múzeum gyűjteményébe. Ezt látszik bizonyítani a Vadas-oldalból előkerült kőbalta, valamint a Bíró István által 1860-ban megtalált lügetárnyéki bronzlelet. A bölöni éremleletből Apaffy fejedelem négy darabot őrzött meg, melyek a Székely Nemzeti Múzeumba kerültek.
A falu feletti Varjúvár nevű helyen egy régi „templomerődöt” feltételez a szájhagyomány. Tudtunkkal senki nem próbálta ezt igazolni.
Várhegytől északkeleti irányban 1,5 km-re van a Nagybölön Várhegye nevű hely. Ez azon a keskeny hegygerincen fekszik, melyet nyugati felén a Berecz árka, túlsó oldalán pedig a Nagybölön-patak fog közre. Tetejét (894 m) Szórádi Mihály szerint a régiek Kőszirtnek nevezték, s úgy él emlékezetükben, hogy „ez is menedékhelye volt az ősöknek”.
– Fából volt felépítve, favár állott ott. Előbb oda húzódtak meg az első telepesek, mert lenn a völgyben, az Olt mejjékén mocsaras volt a hely – így hallotta ezt néhai öreg Buksa Dezső s a már említett Sikó Áron erdész is.
„Ez igaz kellett legyen, mert amikor jöttek a tatárok, a nép ideiglenes lombsátorokban húzódott meg fenn, a vár körül. Azoknak hiába keressük nyomát, s a várnak azért nem maradtak romjai, mert porrá égett. Ha megásnák, megmondaná a föld!” (Néhai Tana Béla és Máthé Sámuel)
Az egyik Várhegyről nem lehet látni a másikat, mert eltakarja az Őrhegy–Dobogó–Meggyes hegygerinc. Itt, a Meggyesen azonban én még diákkoromban bizonytalan eredetű mészvakolatos kövekre leltem – tájékoztatott Péter Géza, a nagyajtai Kriza János-iskola tanára. Hajrá, régészek! – mondhatnánk. Az ásatáshoz azonban pénz kell, de legalább Lügetárnyékát meg kellene kutatni.
A katolikus kápolna
Sok millió éves őslények és a „bölöni égi kövek”
is napfényre kerültek. A gerincteleneket, a kagylókat, csigákat és parány méretűeket nem is soroljuk, a gerincesek az új-harmad- és jégkorban éltek mindenütt, alig bontották meg valahol az Olt teraszát, azonnal előkerült egy mamutmaradvány. Ifj. Sikó Imre arra lett figyelmes, hogy egy lügeti roma mamutagyarat talált ott, ahol homokot fejtenek a korlátpatakiak, s az agyart, amelyet Brassóban próbált értékesíteni. Mi is kiszálltunk a helyre, ahol valóban egy elég gyenge megtartású agyartőre akadtunk, amelyet lehetetlenség volt összeragasztani. Bölöni Kisgyörgy Sándor egy megkövült őstulokszarvpárt mentett meg az Olt szászveresmarti térszínéből kiaknázott, holocén kori kavicsokból, azt a bölöni falumúzeumnak ajándékozta, és jelenleg az egykori faluháza egyik szobájában vár jobb időkre.
A tulokmaradványok eléggé gyakoriak megyénkben, ez volt a mai szarvasmarha, a szürke marha őse, melyet húsa miatt az ember teljesen kipusztított. Állítólag még ma is vita tárgya, hogy a régi ,,ökörfejes moldvai bélyeg” tulok- vagy bölényfejet ábrázol-e. A szürke marha útját Moldvától Bécsen át Lipcséig dr. Garda Dezső történész, egyetemi tanár mutatta be, de megszólalt a témában a szürke marha eredetének és ősállattani tulajdonságainak kiváló ismerője, Tugya Beáta, a budapesti Kulturális Örökségvédelmi Szolgálat szakembere is, aki Bölönben megvizsgálta a félig kövült állati kettős szarvcsapot és a hozzá tartozó koponyatöredék-részt, melyet a bölöni Kisgyörgy Sándor mentett meg az Olt pleisztocén-holocén kori kavicslerakódásaiból, s melyet e sorok írója mutatott meg Tugya Beátának. Az őstulok maradványa a bizonyíték arra, hogy mifelénk is élt a szürke marha őse. Irodalmi adatok szerint a XVII. században pusztult ki, a szó legszorosabb értelmében felélte az ember. Őse már a pliocén korszakban megjelent, 3,5 millió esztendővel ezelőtt. Egy fogmaradványa előkerült a vargyasi lignitbányából, amelyet Parabos néven írtak le.
Hogy mennyire együtt élt ez az állat az emberrel, arra a legjobb bizonyíték a csernátoni bronzkori telepből előkerült tulokmaradvány. De ismert a tulok Hidvégről, s megtalálták Árkos határában is a mai vámhivatal alapjának ásása alkalmával.
Ott vakációzó tanulók találtak Bölönben egy ezeknél is rejtélyesebb leletet a falu központjában, a történelmi parknak, Díszkertnek nevezett szoborparkban. Az ökölnyi nagyságú, fényes, kristályos, ezüstös színű ásványra vagy éppen súlyosabb salakszerű képződményre Bíró Tas Taksony és Bíró Kund Bendegúz figyelt fel közönséges kövektől elütő, különleges volta miatt. Bölönben senki nem tudott magyarázatot adni a leletre. Néhányan megkockáztatták, hogy tán valami űrbeli képződmény, meteoritféle lehet. Kérésünkre Szakács Sándor geológus mérnök a leletet egy amerikai speciális laboratóriumba is eljuttatta: semmiképpen sem lehet meteorit – jött a válasz. A lelet dolga továbbra is talány maradt, miként az is, hogy honnan kerültek a falu szívébe az ,,égi kövek”.
A megmentő nyomdafesték
A tovarepült időkben számtalan esemény alkotott kis falutörténetet. Számosan művelték a tollforgatást, akik – lehet, kényelemből – csak tervezték, de semmit, avagy nagyon keveset mentettek meg a mának. Írott kincsek az egyházi anyakönyvek és jegyzőkönyvek, a megőrzött kéziratok. Megszállott értelmiségi, olyan, aki egy átfogó Bölön-monográfia megírására áldozta volna idejét, nem került, márpedig csak a nyomdafesték lehet ennek a kincsnek az örökös megmentője, megőrzője.
Részlettanulmányokból azért összeállhat egy Bölön-könyv. Fejér János művészettörténésznek az unitárius templomvárról írt monográfiája vitte eddig a pálmát, ezt 1998-ban megelőzte a 30 oldalon megjelent unitárius falufüzet-sorozat, melynek Bálint Erzsébet, Tana Gyula, Akácsos Pál Botond, id. Kozma Albert, Kozma Dénes, Vajda Dénes voltak a társszerzői, a grafikai munkát e sorok írója, Bíró Donát és Demeter Zsolt készítette.
Néhai Tana Anna Mária könyvtáros hagyatéka és Fancsal Zsolt volt bölöni református lelkipásztornak a bölöni református egyházközség történetéről kiadott kötete (2010) egészíti ki a sort, amely történelmi adósságot törleszt, ugyanis leírja az unitárius és a református egyházközségek hosszas vagyonközösségének a históriáját. Ennek egyik legbeszédesebb bizonyítéka ma az unitárius egyházközség tulajdonában levő és jelenleg is működő kis harang felirata, melyet közösen készíttetett és használt a két eklézsia: Funditur sumpt. Eccl. Unit. et Refor. 1767. Oldalán olasz koszorúban tündöklik Brassó város koronás címere.
Nem maradhat ki a felekezetek bemutatása közül a legrégebbi, a miklósvári anyaegyházhoz tartozó római katolikus filia sem. Az utolsó rendszerváltás után az alig negyedszáz lelket számláló bölöni leányegyházközség visszakapta egykori erdő- és földvagyonát, és a bölöni templomok sorában egy kápolnát építtetett, melyet hagyományos módon Szent Katalinra szenteltek fel – tájékoztatott Rudolf Béla, a kis közösség mindenese. A kápolna megépítésében támogatást kaptak a Budapest XX. kerületi Erzsébetváros önkormányzatától, Bölön régi, még a bécsi döntés utáni időkből való, majd megújított testvérvárosától. A kápolna oltára két oldalán Szent Katalin és Szent Erzsébet képeit helyezték el.
A három magyar vallásfelekezet megtartó erejét a hagyományos bölöni nappali farsang és a Kékvirág néptánccsoportok működése erősíti, melynek mindenese Akácsos Zsolt művelődésszervező. A közösségkovácsolás lelke évek óta a Sikó család is, rendezvényeiken mondhatni rendszeresen én is részt veszek, mint édesanyám ágán Sikó-rokon. A Bölöni Sikó család meghívást kapott egy Budapesten sorra kerülő Sikó családi eseményre Sikó Anna Máriától, aki Magyarország több országban diplomáciai szolgálatot teljesítő nagykövete.
Zárva a gyógyfürdő
Sürget az idő
Nyertes pályázati pénzből a Zöld Út cég megkezdte a Bölöni Farkas Sándor Általános Iskola épületének bővítését. Késik a tetőtér megépítése, s bizonyára más ingatlanokban kell megkezdeniük a tanévet – tájékoztatott Uzoni Ildikó igazgató. Ferencz Zoltán, a Sikó Imrét váltó polgármester szerint az önkormányzatnak lesz lehetősége megoldani az időközben adódó nehézségeket.
Nem ez az egyetlen gondja a községvezetésnek – jelezte –, mert fűtési nehézségek miatt nem működik A borvíz útja program alapjaiból felépült bölöni reumatikus kezeőközpont. A tüzelőanyag magas ára miatt az önkormányzat tervbe vette a fűtési rendszer cseréjét, ám ehhez pénz szükséges. Ha figyelembe vesszük, hogy a központ hétvégi rendezvényekre (keresztelőkre, családi összejövetelekre, kicsengetésekre) is alkalmas, beindítása jövedelmezősége miatt is sürgető, de Brassó város gyógyfürdőzésre vágyó közönsége is egyre inkább igényli. Jó példa erre az előpataki gyógyfürdő jövedelmezősége, de a két gyógyvíz minősége különböző, a bölöni büdösvíz gyógyjavallatai sokkal keresettebbek.
Látogatásunkkor erőgépek dolgoztak a Bölön és Bölönpatak közötti patakmeder szabályozásán és megerősítésén, amit még az árvízkárok felszámolására kapott összegből végeznek.
