A négy országos szakszervezeti tömb által az 1990-es évek elején létrehozott, az országban lévő több mint negyven művelődési ház – köztük a sepsiszentgyörgyi – ügykezelésével megbízott ANCCSR közleményét a vezérigazgató Adrian Boaje jegyzi. Amint azt már az elején hangsúlyozzák, Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármesterének a sajtón keresztüli, a megyeszékhelyi kultúrpalota kapcsán megfogalmazott ismételt támadásaira szándékoznak reagálni. A céljuk, mint írják, hogy egyértelművé tegyék, az épület a szövetség tulajdonát képezi, illetve bemutassák, hová vezetett a helyi hatóságok, döntéshozók szerintük önkényes viszonyulása. 

Amint arról beszámoltunk, Antal Árpád mintegy két hete a volt Bodok Szálló épülete és környezete, illetve a helyére tervezett kulturális központ további sorsát taglaló sajtótájékoztatón jelezte, újabb esély mutatkozik arra, hogy a Szakszervezetek Művelődési Háza a város tulajdonába kerüljön. Az elöljáró szerint a megoldás, hogy a román állam (mint tulajdonos) megvonja az épület használati jogát a szakszervezetektől (illetve az általuk létrehozott szövetségtől) büntetésként, mert nem voltak jó gazdái az ingatlannak. Ezt követően pedig kormányhatározattal az épület a város tulajdonába kerülhet.

Az a bizonyos telekkönyv

A polgármester kijelentéseire válaszul kiadott közlemény megfogalmazói a sepsiszentgyörgyi kultúrpalota 1974-es létrejöttéig nyúlnak vissza, több dokumentumot említve, melyek szerintük bizonyítják: megépülése után a román állam elismerte, hogy az akkori egyetlen országos szakszervezeti ernyőszervezet – a Romániai Szakszervezetek Általános Szövetsége (UGSR) – tulajdonát képezi az épület. Megemlítik ugyanakkor, hogy valamely oknál fogva a telekkönyvben pontatlanul (szerintük szándékos, utasításra történt elírás révén) a román államot jelölték meg tulajdonosként, és ez máig így van. 

A továbbiakban ismertetik, hogy a rendszerváltást követően az UGSR-t miként szervezték át, hogyan jött létre a Romániai Szabad Szakszervezetek Országos Konföderációja, mely jogutódként átvette a vagyont is. Leírják továbbá, milyen út vezetett 1995-ben az ANCCSR létrehozásához, melynek alapító okiratában szerepel, hogy vagyona részét képezik az ország területén található szakszervezeti művelődési házak. Ugyanazon évben létrejött a szövetség sepsiszentgyörgyi képviselete, melynek vagyontárgyai között szerepel a kultúrpalota, mely egyben a székhelye is. 

A közlemény megfogalmazói szerint a leírtak bizonyítják, hogy a szövetség jogutódlás révén törvényes tulajdonosa a kultúrpalota épületének (a területnek, melyen áll, már nem, az a román államé). Ezen megfontolások alapán 2020-ban pert indítottak Sepsiszentgyörgy önkormányzata, valamint a román állam ellen, azt kérve a Kovászna Megyei Törvényszéktől, hogy erősítse meg: a kultúrpalota a szövetség tulajdona, és rendelje el a hibás telekkönyvi bejegyzés korrigálását. A perben a következő tárgyalás szeptember 15-re van kitűzve.

Vádak és mosakodás

A közlemény további részében több kifogást, sőt, vádat is megfogalmaznak az önkormányzattal szemben. Ezek között szerepel, hogy a város tíz éve meg akarja szerezni a szerintük jogos tulajdonukat képező ingatlant, ezért visszaélve hatalmukkal indokolatlanul magas adóterheket róttak ki a szövetség helyi képviseletére. Előzményként említik, hogy az önkormányzat 2010-ben vásárlási ajánlatot tett a szövetségnek, 900 ezer lejt ajánlva fel vételárként, amit elfogadhatatlannak tartottak. 
Azt nem említik, hogy ebben az időben már több évi ingatlanadó-hátralékot halmoztak fel (több mint 500 ezer lejjel tartoztak a városnak). Kijelentik viszont, hogy a vásár elutasítása után a város folyamatosan támadta őket, egyebek mellett hatalmas adóterhekkel. „Ha az lett volna a céljuk, hogy megőrizzék az ingatlan rendeltetését, hogy kizárólag kulturális célokat szolgáljon, inkább adómentességet vagy adókedvezményt biztosítottak volna, illetve partnerségre léptek volna a szövetséggel a működtetés, fenntartás érdekében” – fogalmaznak, hozzátéve: az önkormányzat célja végig az volt, hogy eleinte olcsón, majd ingyen rátegyék a kezüket az ingatlanra a tartozások fejében.

Zárásként kitérnek arra, a román állam és az önkormányzat elzárkóztak attól, hogy a telekkönyvben szereplő hibás bejegyzést – mely szerint az állam az ingatlan tulajdonosa – ki lehessen javítani, ezért az épület fokozottan leromlott állapotáért tulajdonképpen őket terheli a felelősség. Lévén, hogy a telekkönyv szerint a szövetség nem tulajdonosa az ingatlannak, a javításokhoz, korszerűsítéshez szükséges építkezési engedélyt sem válthatják ki, illetve finanszírozásért sem folyamodhatnak ezek fedezésére. 

Újabb jelentkező

Az ANCCSR álláspontjára egy nappal később szintén közleményben reagált a Munka Országos Konföderációja névre keresztelt szervezet, mely a maga során szintén az egykori UGSR valódi jogutódjának tartja magát. 

Terjedelmes közleményükben azt bizonygatják, hogy az UGSR-vagyon törvénytelenül került a szakszervezeti tömbök, majd annak egy része a szövetség birtokába, megjegyezve: az országban több bíróság is kimondta, hogy az ANCCSR nem tudja bizonyítani a művelődési házak feletti tulajdonjogát. Meglátásuk szerint az UGSR jogilag soha nem szűnt meg, az 1990 után alakult érdekvédelmi szervezetek három évtizede ugyanazokat a hazugságokat ismételgetik a nyilvánosság előtt, miközben jogtalanul bitorolják és teszik tönkre az UGSR vagyonát. Megemlítik – konkrét példákkal alátámasztva –, hogy több megyében a művelődési házakat a közpénzügyi igazgatóságok lefoglalták, majd értékesítették a felhalmozott adósságok miatt, illetve több esetben a bíróságok döntöttek az épületek átadásáról a különböző állami intézményeknek vagy önkormányzatoknak, szintén a tartozások miatt.