A Lisznyói IKE-csoport tagjai ezzel az érzéssel tölthettek el három napot a Hunyad megyei Algyógyon. Augusztus 16-án hosszú útra indultunk, ámultunk-bámultunk már a megérkezésünk előtt is. Amikor már azt gondoltuk, sosem érünk oda, végre megpillantottuk a táblát: Algyógyi Ifjúsági Keresztyén Központ. Nagy szeretettel fogadtak, mintha már az első pillanattól hazaérkeztünk volna.
Ott-tartózkodásunk alatt rengeteg kalandban volt részünk: meglátogattuk Déva várát, a vajdahunyadi kastélyt, illetve hogy az izomlázunkat kezeljük, délután sétáltunk egy nagyot árkon-bokron keresztül a Mádai-szorosban. Volt alkalmunk megnézni az Algyógyi-vízesést, illetve strandoltunk is Nagyrápolton. Összességében véve egyik ámulatból a másikba estünk. Rácsodálkoztunk, milyen Hunyad megyében az élet, illetve az épített örökség mellett volt alkalmunk természeti kincseket is felfedezni. Mégis talán leginkább az a rövid bemutató mozgatott meg, amelyet vendégfogadónk tartott nekünk az Algyógyon élő magyarság történetéről, illetve az ifjúsági központ udvarán álló két templom sorsáról. Ettől a pillanattól kezdve már nem csupán otthonos volt az a hely, hanem valóban kapcsolódni kezdtünk hozzá, a részünkké vált. Gyönyörködtünk a két, teljesen felújított templomban, közben pedig a történelem elevenedett meg előttünk.
Miután megegyeztünk, hogy még visszatérünk, hazaindultunk, csomagunkban egy csapatpólóval, szívünkben sok élménnyel, kacagással és néhány könnycseppel. Sűrű néhány napunk volt, hiszen a szórakozás és kikapcsolódás mellett készültünk a gyülekezetünkben 22-én induló Vakációs Bibliahétre is.
Hálásak vagyunk mindenkinek, aki hozzátett ehhez az ifitáborhoz: vendégfogadóinknak, akik elláttak finomságokkal, és még röplabdázni is megtanítottak. A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek, amiért támogatta ennek a kirándulásnak a megvalósulását. A legfontosabbat pedig utoljára hagytam: Istennek, aki minden lépésnél, minden szívdobbanásban, minden megtett kilométerben velünk volt.
Gál Adél lelkipásztor
