Bizonyára ismerős a történet, mely szerint egyszer egy filozófus professzor előadását úgy kezdte, hogy fogott egy nagy üvegedényt és feltöltötte körülbelül öt centiméter átmérőjű kövekkel. Rákérdezett, hogy tele van-e az üveg.
– Igen – felelték a tanítványai.
Ezután elővett egy dobozt, tele apró kaviccsal, és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van. A professzor ezután elővett egy dobozt tele homokkal, és azt kezdte beletölteni az üvegbe. Természetesen a homok minden kis részt kitöltött.
– És most – mondta a professzor – vegyék észre, hogy ez az önök élete. A kövek a fontos dolgok. A család, a partner, az egészség, a gyermekek. Ha minden mást elveszítenének, az életük akkor is teljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amelyek még számítanak, mint a munka, a ház, az autó. A homok az összes többi apróság. Ha a homokot töltik be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az élettel is. Ha minden idejüket és energiájukat az apróságokra fordítják, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amelyek igazán fontosak számukra.
Szeretem ezt a történetet… Valahányszor szembefut velem az interneten, nem unom újra és újra végigolvasni, hadd figyelmeztessen ismét, hadd késztessen arra, hogy végiggondoljam az életemet, és vegyem számba: mik a fontos dolgok, mik a kevésbé fontosak, és melyek azok a limlomok, melyektől szabadulnom kellene.
Mert bizony van olyan, hogy a nagy üvegedényünket, az életünket, nem abban a sorrendben kezdjük el megtölteni, ahogyan azt a professzor tette. Előfordul, hogy a homok kerül bele először, és csak utána kezdjük beleönteni a kavicsot. Amikor már a kavics is benne van, rá kell ébrednünk arra, hogy a nagyobb köveket képtelenek vagyunk beletenni, mert már nincs hely számukra.
„A család, a partner, az egészség, a gyermek” – mondja a professzor, és én még hadd tegyem hozzá: Isten. Tulajdonképpen ez lenne az én felsorolásom: Isten, a család, a társam, a gyermekeim. Ha ezek benne vannak az üvegben, sok minden belefér még, mert ezek nem rabolnak időt, sem energiát. Ezekből töltekezni lehet.
Ha ott van Isten, mint egy öt centiméter átmérőjű kő az edényedben, az életedben, a szívedben, akkor prioritássá válik a reggeli csendesség, a bibliaolvasás, az imádkozás. Akkor nem mulasztasz el hálát adni neki a jó napokban, nem felejtesz el tőle kérni a megpróbáltatások idején. Ha Isten fontos számodra, akkor vasárnap azért igyekszel templomba, hogy találkozhass vele, és része légy te is a hívek közösségének. Akkor nem érzed elvesztegetett időnek azokat a perceket, órákat, amelyeket rá fordítasz.
Ha a családod, társad, gyermekeid ott vannak az üvegedényben, életedben, szívedben, nem feledkezel meg róluk. Nem mulasztod el felhívni édesapádat, édesanyádat, hogy elűzd a magányt a szívükből. Nem esik nehezedre leülni a férjed vagy feleséged mellé egy nehéz nap után, hogy meghallgasd minden búját-bánatát, nem idegesít gyermekeid kacagása, miközben a sorozatod megy a tévében, hanem képes vagy kikapcsolni a készüléket, hogy te is velük együtt nevess!
A professzor így zárja beszédét a rövid, tanulságos történetben: fordíts figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetőek boldogságod érdekében. Játssz a gyermekeiddel. Szakíts időt orvosi ellenőrzésre. Vidd el a párodat táncolni. Mindig lesz időd dolgozni, takarítani, vendégeket hívni, rendet rakni. Először a kövekre figyelj, azokra, amelyek igazán számítanak. A többi csak homok!
Vedd számba életedet, vizsgáld meg a dolgaidat! Nézd meg, mi az, ami fontos, mi az, ami prioritás! Csak azzal töltsd meg a szívedet! Arra fordíts időt, abba fektess energiát, ha kell, áldozz rá pénzt! A többit, a homokot vesd ki az életedből, vagy legalábbis ne helyezd az első helyre! Ezekre, ha szükséges, tudj bármikor nemet mondani!
Jézus egyébként sokkal egyszerűbben, csupán egy mondatban foglalja össze mindazt, amit a filozófiaprofesszor kővel, kaviccsal, illetve homokkal szemléltetett a diákjai számára. Ő ezt tanítja nekünk: „Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.” (Lukács 6, 45b) Amit odabenn, a szívünkben őrzünk, kincsként vigyázunk, az befolyásolja a szemléletünket, az egész életünket, a teljes lényünket. Ami odabenn van a gondolatainkban, a lelkünkben, az kiül az arcunkra, meghatározza tetteinket, döntéseinket, szavainkat! Jól vigyázzunk tehát, mivel töltjük meg a szívünket.
Marosi Tünde
