Erdélyben tudunk róla, hogy a sárga rókagombán kívül olykor leszedik a bársonyos rókagombát (C. friesii), valamint a sötétedő húsú rókagombát is, de ez ritkán, kivételesen fordul elő (például összetévesztés következtében). Újabb adatunk, hogy van népi neve az ibolyás rókagombának (Cantharellus amethysteus) is: őszi róka(gombá)nak hívják Borszéken, Gyergyóban. A magyar nyelvterületen amúgy csak Székelyföldön ismert ennek a gombának a népi elnevezése.
Az ibolyás rókagomba ősszel lucfenyvesben növő, viszonylag ritka faj. Világossárga, lilás árnyalatú, idősebb korban kifakulhat, termőrétege mélyen a tönkre lefutó, eres, ráncos. Kalapja koncentrikusan ibolyásszürkén pikkelyes. Gyümölcsszagú ehető gomba.
Általában úgy tartják (gombáskönyvek szoktak rá figyelmeztetni), hogy a rókagomba a világító tölcsérgombával téveszthető össze, de nálunk inkább más gombafajjal keverik. Ismeretes, hogy Háromszéken rókagombára utaló neve van annak, amivel – tapasztalatom szerint is – a leggyakrabban összetévesztik. Farkas rókagombán Sepsikőröspatakon (Sepsiszék), szőrös rókán Torján (Kézdiszék), őszi rókán Borszéken (Gyergyó) és őszi nyulicán (Őrség) sárga gerebent értenek.
A sárga gerebengomba (Hydnum repandum) júliustól októberig savanyú talajú lomb- és fenyőerdőben nő. Ehető; fiatalon jóízű, az idősebb példányok kesernyések. Sárgásfehér, krémszínű vagy okkersárgás kalapja van; termőrétege sűrű, törékeny, sárgásfehér tüskékből áll.
A felföldi, kishonti Felsőráson, valamint a kárpátaljai Beregszászon s környékén az amúgy nem mérgező, ehető, de kevésbé ízletesnek számító rozsdasárga tölcsérgombát nevezik rókagombának.
A rozsdasárga tölcsérgomba (Panalepista flaccida) augusztustól novemberig terem lombhullató és fenyőfák talaján egyaránt, többnyire csoportosan. Rozsdabarna, ritkán narancssárgás kalapja legtöbb 8 cm átmérőjű, előbb domború, majd kiterül, tölcséres lesz, sima, fanyar szagú, lemezei lefutnak a tönkre, sárgásbarnák.
Zsigmond Győző
