Egyébként ez a regénye korabeli kritikusok szerint túlbeszélt, el-elvész az eredeti szándék a körülmények kevésbé fontos leírásában. Megjegyzem, nekem tetszett a regény és ajánlani tudom, ritka átéléssel jelenik meg a sorok sűrűjében a szerelem.

Másik regénye több mint különös, ennek jelzése az általam adott cím is, amely jól mutatja egy emberivé alakult állatközösség problémáit. A pingvinek szigete (1908) annak a társadalomnak kritikája, amelynek France egyszerre részese és bírálója. A kíméletlen irónia állandó velejárója a regénynek. Csak az érzékeltetéshez idézem:

„Az Úr gyűlésre hívta össze a tudósokat és doktorokat, hogy megkérdezze tőlük, hogyan gondolják, érvényes-e a keresztelés?” A Patria nevű tudós így vélekedik: „A keresztség szentsége semmis, ha madaraknak adódott.” A szent ember Maélt felkeresi egy angyal, és azt mondja: „kelj föl Maél, eredj és a Mindenható Úristen nevében szólj a madarakhoz: Legyetek emberek!” De mi lett a közben francia partokra hajóztatott „pingvinek szigetével”? France látomása az első világháborút, a káoszt és a megsemmisülést jövendöli. „Az őrültek száma állandóan növekedett, az öngyilkosságok megszaporodtak.” De ebben az általános megsemmisülésben, ím, a szocialista tanok is megjelennek. „A gyárosok fölismerték azt az előnyt, hogy megtörhetik a munkások erejét, a munkanélkülieket állítván szembe a dolgozókkal.”

France számos regénye ismert magyarul is. Csak a jelentősebbeket említem. Bonnard Szilveszter vétke (1881), Thais (1890), Opera (Massenet) is lett belőle, Lúdláb királyné (1893), A fehér kövön (1905), Jeanne d’Arc élete (1908). A francia forradalmat hogy is hagyhatná ki életművéből – Az istenek szomjaznak címet viseli erről szóló regénye (1912), A pártütő angyalok (1914) pedig a francia értelmiség kedvezőtlen sorsát jeleníti meg.

Politikai állásfoglalását jellemzi, hogy támogatta Émile Zola J’Accuse című megszólalását a Dreyfus-ügyben.