Nagy a forgalom mostanában a Barót közelében található, a köznyelvben Keleti-tónak keresztelt bányató partján. Nemrégiben itt ünnepelték egy kétnapos rendezvénnyel – Barót város önkormányzata szervezésében – az erdővidéki szénbányászat 150. évfordulóját, most hétvégén pedig többek között felnőtt és gyerekversennyel, valamint fórummal egybekötött horgásztalálkozót tartottak.
Térségünk bővelkedik horgászatra, kikapcsolódásra alkalmas vízfelületekben is. Jelentős az olyan horgászok száma, akik rendszeresen kedvtelésből hódolnak ennek a szenvedélynek természetes vizeinken. Következhetne ebből az is, hogy fejlett a horgászturizmus szűk régiónkban, patakjaink, bányatavaink, holtágaink halban bővelkednek, környezetük pedig vadregényes vagy éppen rendezett, ahol jól érzi magát az oda látogató hobbihorgász vagy turista. Sajnos, ez nagyon nem így van, éppenséggel ennek fordítottját tapasztaljuk. A horgásztalálkozó egyik fő célja az volt, hogy egy kerekasztal-beszélgetés során próbáljanak közös fórumot létrehozni, és olyan kérdésekre keresni a választ, válaszokat, mint hogy merre tart az erdővidéki horgászat. A főszervező Tinca Erdővidéki Sporthorgász Egyesület (TESE) szerint eljött az ideje annak, hogy közösen más helyi, megyei civil és sporthorgászszervezetekkel, intézményekkel kidolgozzanak egy működő stratégiát a természetes vízfelületeink és környezetük rehabilitálása és megmentése, az orv- és húshorgászat visszaszorítása érdekében. A szombati horgászfórumra meghívást kaptak helyi és megyei szervezetek, intézmények, ezekből a helyszínen megjelent a bölöni alpolgármester, Ferencz Zoltán, valamint Bihari Edömér nagyajtai községgazda, ifj. Fehér Zoltán, a baróti erdőbirtokosság elnöke, a baróti Rika Sporthorgász Egyesület képviselői és a Zöld Ifjak Környezetvédő Egyesülete. A többi meghívott jelentős része válaszra sem méltatta a szervezők gesztusát.
A kerekasztal-beszélgetést Weithaler Walter halbiológus előadása nyitotta, amely őshonos halfajaink szaporításáról szólt. A szakember szerint a természet most ellenünk dolgozik, a vizeinkben található fauna egyre nagyobb nyomásnak van kitéve, és erre még rátesz a felelőtlen emberi tevékenység is. Menteni kell, ami még menthető, és ezt nem holnapután, hanem most kell megtenni, ezt pedig csak úgy lehet, ha minden vízfelületnek, főként bányatavainknak, holtágainknak gazdája, kezelője lesz. Az összevissza haltelepítésekkel kapcsolatosan pedig ennek a természetre gyakorolt káros hatásaira figyelmeztetett, hiszen ma ott tartunk, hogy vizeinkből eltűnnek az autentikus, őshonos halfajok, mint például a compó, az aranykárász.
Mindenünk van, de sehol sem vagyunk, és nagyon, de nagyon sok lenne a tennivaló, de ez csak partnerségben és egyetértésben lehet, nem pedig széthúzással – ez volt a horgászfórum végkicsengése. A jelenlévők szerint az egyik visszahúzó erő az, hogy jórészt rendezetlenek a tulajdonviszonyok, ebből kifolyólag káosz uralkodik természetes vizeink tulajdonjoga körül, és inkább van bitorlás, mint birtoklás. Ezen mihamarabb változtatni kell, máskülönben semmit nem érünk el, és a sziszifuszi munka megy tovább, ez pedig nagyon kiábrándító. Mert az, hogy évente kétszer megtisztítjuk vizeink környezetét a szeméttől, nem lehet végső megoldás, hiszen egy hét múlva ugyanúgy néz ki minden, mint a takarítás előtt – hangzott el.
Az első Erdővidéki Horgásztalálkozón a horgászat mellett más szórakozási lehetőségre is volt mód, családias hangulatban fellépett a Háttérzaj nevű gyerekegyüttes, a szombati napot sátorbuli, a vasárnapit pedig gyerekhorgászverseny zárta.
Albert Egon
