A kovásznai családi napon Család, hol vagy? Családjaink a kánai történetben címmel ft. Szénégető István Barnabás atya, a főegyházmegyei családpasztorációs iroda vezetője tartott érdekes és értékes előadást. Az annak címében foglalt kérdés Ferenc pápától származik, aki a családok Rómában tartott világtalálkozóján beszélt arról, hogy a család az első hely, ahol az ember megtanul szeretni és kilépni önmagából. Fájdalmasabb jelenségeket is érintve ezt a kérdéskört járta körül István atya is, aki arra biztat: a fájdalmakra is vannak megoldások.
A kérdés azért is igen időszerű, mert sajnos sok támadás éri a családot, akár több szinten is. Számomra azért volt tanulságos az előadás, mert a kánai történetet új megvilágításban magyarázta. A legtöbb ember számára ismeretes a kánai menyegző története, amikor Jézus az édesanyjával együtt részt vesz Kánában egy lakodalomban, és elfogy a bor. Ekkor Jézus, bár mondja, hogy még nem jött el az ő ideje, Mária kérésére az üres korsókat vízzel tölteti meg, majd imájára a víz borrá változik.
A történetnek van „földszintje” és „emelete”, emelte ki István atya. A „földszint”, ami maga a konkrét cselekvés, az „emelet” a magasabb szintet, értéket jelenti, amelyben allegorikusan is értelmezhetjük a történteket: a Szűzanya képviseli a földieket, Jézus a mennyeieket. Tehát az Isten és az ember ünnepe szerelem típusú találkozás, ahol az Úr Jézus a kapocs. Ebben a történetben mindannyian benne vagyunk, és mindenki megtalálhatja magát benne. A történetben három szakasz van: amikor a korsó üres, amikor a korsóban víz van, és amikor a víz borrá változik.
A Bibliában, de akár a hétköznapi életben is megtapasztalható a korsó üressége. Az a szeretet, ami volt az udvarlás elején, idő teltével lassan fogyatkozni kezd. Eleinte a szeretet, az egység, a mosoly, a szexualitás összehangoltságot, dinamikát eredményez. De eljön az idő, amikor mindez eltűnik: a mosolyból mosolyszünet lesz – ez a korsó üressége, a kapcsolatban pedig beáll a meddőség. István atya elmondta, hogy az Ószövetségben a legcsodálatosabb történetek épp a meddőséggel kapcsolatban indulnak el (Sára, Rebeka, Ráhel), de az Újszövetségben Erzsébet történetének is ez az alapmotívuma. Ám a meddőséget Isten fel tudja oldani, tud mit kezdeni vele, hiszen Erzsébet is időskorában fogant, így született meg Keresztelő Szent János.
A bénasággal négyféle értelemben találkozunk, hallottuk az előadásban. Van, aki érzelmileg béna, nem tud örülni (ez a hordozott béna: nem imádkozik, nem sír, nem kacag...). A Bibliában van a kéz bénasága, amikor nem tud simogatni, dolgozni (nincs motiváció). Aztán ott a kapcsolat bénasága (egyedül maradtam, nincs társ, aki mellettem állna). És végül a növekedés bénasága (valahol egy fejlődési szakaszban megreked az ember). De Isten képes kihozni minden bénaságunkból, ürességünkből, megrekedtségünkből, és élettel, borral tölteni meg üres korsónkat. Ám ehhez szükség van arra, hogy az első lépést megtegyük feléje. A változtatáshoz bátorság kell. A szeretet munka. Elgyászolni valamit vagy valakit, az munka. Nagypéntekeinkből a Lélek által feltámadás születhet. Az átalakult embernek vágya van, hogy segítsen, adjon. Annak is tud adni, aki nem érdemli meg a segítséget. Tud bátorítani, bizalmat adni...
Család, hol vagy? A kérdésre az egyszerű válasz: a család ott van, ahol megtanulunk szeretni... Én meg hozzátenném, hogy ez az a hely, ahol elakadásainkból, bénaságainkból erőt, gyógyulást kérhetünk a jó Istentől és egymástól. Az őszi családkonferencián, szeptember 23–25. között Csíksomlyón hivatásos szakemberek ugyanezt a témát fogják bővebben átbeszélni: „Család, hol vagy? Legyetek egy testvériesebb világ magjai!” (Ferenc pápa). A konferencia a családok idén nyáron megrendezett tízedik világtalálkozójának tematikus meghosszabbítása szeretne lenni.
