Nagyon hiányzott ez a találkozás – ismerte el köszöntőjében Péter Sándor, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) háromszéki szervezetének elnöke, és örömmel nyugtázta, hogy ismét alkalom adódott a találkozásra, arra, hogy áldást kérjenek az új tanévre.

Zelenák József evangélikus esperes arról beszélt, hogy szeptember nem csupán a gyermekek, pedagógusok, családok számára jelképezi az indulást, hanem mindenkinek. Az új kezdet új kihívásokkal állít szembe, így sokszor azt érezhetjük, mintha egyedül kellene az indulás gondjaival megküzdenünk –mondta. Ezért arra buzdított, hogy „a kezdeti nehézségek ellenére sose feledkezzünk el arról, mellettünk van az Úr akkor is, hogyha úgy érezzük, hogy egyedül maradtunk küzdelmeinkben”. Arra bátorított, ne féljünk, merjük keresni az Istent, merjünk imádkozni hozzá, „tervezzük úgy ezt az esztendőt, hogy mindaz, amit teszünk, ne a saját dicsőségünket szolgálja, hanem elsősorban a Mindenhatót” – fogalmazott.

Marosi Tünde református lelkész Pál apostolt és a szeretet himnuszát idézte igehirdetésében, gondolatai pedig őszinte önvizsgálatra sarkalltak. Arra kereste a választ, van-e elég szeretet bennünk, mert – Pál apostol szavaival élve – bármit is tudunk, bármit is hiszünk, „ha szeretet nincs bennünk, semmik vagyunk”. „Van-e bennetek olyan szeretet, ami nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, hanem azt lesi, hogy hol és kinek szolgálhat, hol ejthet el egy biztató szót, hol ölelhet át valakit, akinek szívéből előtör a panasz” – vetette fel. Úgy vélte, a diákok szívéhez a szeretet a kulcs, s amennyiben ennek révén sikerül szívüket kinyitni, akkor már a tudomány is eléri az elmét. „Ha elérted a szívét a szereteteddel, akkor nem csak tanulni fog, hanem nevelődni, formálódni a kezed alatt” – mondta.

Azt az embert, aki hittel bír, aki lelkében őrzi az örök reményt, nem taglózza le sem veszteség, sem kétségbeesés – hívta fel a figyelmet beszédében Péterfi Ágnes unitárius lelkész. Azért imádkozott az Istenhez, segítsen úgy élnünk, hogy jónak neveztessünk, hogy a keresztutaknál jól és helyesen döntsünk; segítsen szeretni és megbocsátani, segítsen olyan hitre szert tenni, hogy a legnagyobb ostromokat is képesek legyünk kiállni; segítsen felismerni azt, hogy mi a dolgunk, a hivatásunk, s azt hogyan tudjuk bölcsességgel, szeretettel betölteni.

Kiss Imre megyei főtanfelügyelő azt mondta, a tanévkezdést megelőző hetekben a gyűléseken, értekezleteken számtalan dologról szó esett az iskola kapcsán, a pedagógusokról azonban kevésbé beszéltek. Úgy vélte, az utóbbi időben eltűnt a pedagógusok megbecsülése, s fohászként megfogalmazott beszédében arra kérte a Jóistent, „adja vissza azt a megbecsülést és tiszteletet a tanító embereknek, amely évszázadok óta velejárója a tanításnak”. Felidézte, évtizedekkel ezelőtt, még az átkos 80-as években is a tanítói pálya tiszteletnek, megbecsülésnek örvendett, ma pedig egyre kevesebben választják. Aki befejezi tanulmányait sem lesz minden esetben tanító, sőt, előfordul, hogy főiskolai végzettséget sem igénylő állásokat töltenek be – mondta. Úgy vélte, aki az első öt év után sem válik pályaelhagyóvá, az megtalálta diákjaiban azokat, akik hisznek benne és felnéznek rá. „Úgy gondolom, ezt hívják hivatásnak” – fogalmazott.

Szabó Margit, az RMPSZ alsó-háromszéki szervezetének elnöke a szerzett tudás és a tapasztalatok fontosságát hangsúlyozta felszólalásában.

Sajó Sándor A magyar nyelv című versét Incze Melinda mondta el, és rövid műsorral színesítette a rendezvényt a Domokos Zsuzsa tanítónő által vezetett Cantate gyermek- és ifjúsági kórus. Az ökumenikus istentisztelet Hajdú János római katolikus főesperes áldásával és a magyar himnusz eléneklésével zárult.