Először azt mondták el, hogy a szakmabeliek sokkal hamarabb megtalálják a megőrizni való értéket egy épületben, mint az átlagemberek; az ízlés változik, de az is fontos lehet, ha valami jellemző egy adott korra, sok esetben pedig az érzelmi, szellemi kötődés is számít. Nagyon sok mindentől függ, hogy mikortól vagy miért válik megmentésre érdemessé valami, ez azonban kultúra és nevelés kérdése is – hangsúlyozta Köllő Miklós, aki szerint akkora épületállománnyal rendelkezünk, hogy már nem is kellene újakat építeni, hiszen felelősséggel tartozunk a környezetünkért, amely korábban sokkal lassabban alakult. Újdonságokra ugyan mindig is volt igény, de mivel egyszerre keveset módosítottak az előző mintán, és csak azt tartották meg, ami bevált, a hagyományos székely házak, falvak letisztultabb képet mutatnak, mint amit manapság látunk. Az, hogy milyen a jó épület és annak környezete, lassan az általános műveltség része kell legyen – vélekedett, és elmondta, épp ezért vállalt tanítást előbb egy csíkszeredai iskolában, majd a Sapientia-egyetemen. Hargita megyében elindult egy értékmentő hullám, székely házak, csűrök felújításához, bővítéséhez nyújtanak szakmai segítséget az érdeklődőknek, vannak már jó példák is, és nagyon várják egy székelyföldi építészeti útmutató megjelenését. Sok a tennivaló, a 200–300 éves kultúrtájjal is foglalkozni kell, ami a székely katonai demokráciát tükrözi, most azonban átalakulóban van, és nem mindig előnyére. A hagyományosnak egyébként nem a kortárs az ellensége, hanem a haszontalan – jelentette ki, példákat is felhozva arra, hogy régi, bevált elemeket hogyan lehet korszerűen felhasználni. Síkra szállt a helyi anyagok és mesterek mellett: így megspórolható a szállítással járó költség és környezetszennyezés, a megmunkálásukban jártas emberek foglalkoztatásával pedig a közösség is fenntartható, meg ezek a mesterségek is.

Nyugat-Európában és Amerikában is feléledt a régi technológiák, például a vályogházak iránti érdeklődés, ezek egészségesek, fenntarthatóak és sok más előnyük is van – erősítette meg az elhangzottakat Bokor Milán, aki több székely ház típustervét dolgozta ki, kisebbeket, nagyobbakat, más-más vidékekre jellemzőeket, amelyek a lakóiktól válnak majd egyediekké. Ezek csak léptékükben, hangulatukban hagyományosak, gépészetileg, energetikailag modernek, s bár a gazdasági helyzet most nem a legszerencsésebb, szellemi téren már érezhető némi elmozdulás az igényesség felé, Kolozsváron például az építészek a közterek használatáról is szerveznek rendezvényeket a lakosság számára. A székelyföldi építészeti útmutatót vagy egy szakmai folyóiratot maga is fontosnak tart, bár lehet, hogy a korszerű kommunikációs csatornákon (közösségi oldalakon) jobban elérne az emberekhez az üzenet. Igaz, az internetnek hátulütői is vannak, az ott elérhető kész háztervek legtöbbször személytelen, történelem nélküli, a környezettől független épületeket kínálnak, pedig az a jó ház, amelyet az adott helyre, az adott igények vagy lehetőségek szerint álmodnak meg.