Most végre sikerült tisztáznia, hogy akkor sem jött titokban a kertek alatt, hanem elnökünk, Klaus Iohannis is tudott róla, sőt, meg is hívták Gyulafehérvárra, csak nem volt ideje elmenni.

Novák Katalin múlt heti látogatásának román részről megvolt a tüzérségi előkészítése, mert a sajtóban olyan címmel jelentek meg írások, mint például: „Két magas rangú kormánytisztviselő revizionista kijelentései egy nappal Magyarország elnökének látogatása előtt”. Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkárról és Szili Katalin miniszterelnöki megbízottról van szó, akik eléggé el nem ítélhető gondolatokat fogalmaztak meg. Potápi azt állította, hogy amikor fiatalok meglátogatják Erdélyt vagy Délvidéket, magától értetődő számukra, hogy magyar gyerekeket és magyar világot találnak ott.

Bizony ez elég sajnálatos a trianoni békeszerződés után 102 évvel.

Szili Katalin meg azt emlegeti, hogy a székelyek által lakott régió autonómiája nem elszakadást jelent, hanem azt az igényt, „ami az Európai Unió alapelvei között is létezik” (az általam idézőjelbe tett részt már kifelejtették a fordításból), hogy egy közösség szabadon maga dönthet az őt érintő ügyekről, arról, hogy szabadon használhatja identitását jelképező zászlaját, címerét vagy énekelheti himnuszát. (Ami nálunk ugyebár nem nagyon kívánatos.)

Csodálkozom, hogy Novák Katalint nem rendelték be az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz májusi beszéde miatt, mikor azt merte mondani, hogy a magyar állam felelősséget visel a határon túli magyarokért is. Szerencsére, Bogdan Aurescu akkor megmondta, hogy egyetlen állam sem formálhat semmilyen jogot más államok polgáraival kapcsolatban.

Különben is tudjuk, hogy a román állam példamutatóan gondoskodik a magyarokról.

A Cotroceni-palotában elnökünk fogadta az elnöknőt, mégpedig katonai tiszteletadással. Csodálkoztam, hogy mikor a magyar himnuszt húzták, nem kerülgette a szívinfarktus, és nem amiatt tette kezét szívére, csak később a meghatottságtól a román himnusz alatt. Abban biztos vagyok, hogy magyarul köszöntötte, Novák Katalint, mert hallottuk már, el tudja mondani: Ionopot chivanoc.

Elnökünk most (biztosan a sok hazafi noszogatása miatt is) határozottan kiállt amellett, hogy Budapest erdélyi beruházásai csakis Románia beleegyezésével, a nemzetközi jognak megfelelően történjenek és ne legyenek megkülönböztetők. Kelemen Hunor viszont azt állítja, hogy nem csak a magyarok profitálnak a támogatásokból. (A pénzeket a román politikusoknak kellene adni, mert ők jobban tudják, hogy az országban azoknak hol lenne a helye, milyen zsebekben.)

Érdekes, hogy a Saxonia Alapítvánnyal nincs soha semmi probléma, amely „támogatja a német nyelvű oktatásban rész vevő tanügyi kádereket”. A pénzek a német államtól jönnek a német kisebbség támogatására.

Elnökünk azt is mondta, hogy jó lenne, ha a magyarok románul is tudnának. Biztos azt is gondolta, hogy még jobb lenne, ha csak románul beszélnének.
Szólt Novák Katalinnak arról is, hogy a magyarországi hivatalosságok, sokszor provokáló, néha revizionista nyilatkozatokat tesznek Romániában. Ezt meg lehetne előzni, ha beszédeiket jóváhagyás végett elküldenék Bukarestbe, mert mi a jó oldalon állunk, és tudjuk, mit kell és lehet mondani, míg Magyarországot az Európai Unióban Oroszország trójai falovának tekintik.

Mivel Magyarország állandóan vétóz, Iohannis biztosan úgy gondolja, hogy mégiscsak jobb nem egészen rosszban lenni vele, mert a magyarok szavazatára is szükség van a schengeni övezethez tartozás elnyeréséhez, vagy az ő NATO-elnöknek való megszavazásához, ha addig Iohannis és más államfők segítségével nem sikerül megoldani Magyarország kirúgását az EU-ból és a NATO-ból. (Pedig az lenne a jó!)

Az elnök asszony később sörözött RMDSZ-es politikusokkal (Tiltott Csíki Sört ittak), és reméljük a titkosszolgálatok megfigyelték, hogy ott nem próbálják-e eladni Erdélyt Novák Katalinnak?