Kettős rendezvény helyszíne volt múlt csütörtökön a kézdivásárhelyi Vigadó emeleti díszterme. Telt házzal – mintegy nyolcvan résztvevővel – tartották meg az ötödik hadiárva-találkozót és mutatták be Iochom István és Kiss Erika Hadiárvasors című kötetének második, bővített kiadását.
Mocanu-Prezsmer Erika mezzoszoprán és Szőcs Botond zongoraművész zenei felvezetőjét követően Kiss Erika, a kézdiszéki EMNT elnöke, a hadiárva-találkozók ötlet- és házigazdája köszöntötte az eseményen megjelenteket, hadiárvákat, azok családtagjait, a meghívottakat és érdeklődőket, majd szóra kérte Soós Zoltánt, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának konzulját. Őt követően Józsa Irén Pro Urbe díjas nyugalmazott középiskolai tanár Rudyard Kipling Fiam Jack c. versét szavalta el, majd Magyarósi Sándor hadtörténész, a könyv lektora, a szerzőpáros beszélgetőtársa a kötet hiánypótló jellegét emelte ki. „Egyrészt a kommunizmusnak, másrészt a kisebbségi létnek köszönhetően nem kerülhetett sor arra, hogy a második világháborúban elesett katonákról Székelyföldön megemlékezzenek. Azóta neveik felkerültek egyes falvakban a világháborús emlékművekre, azokkal azonban, akik a háborús hősök hiányát a hétköznapokban is érzik, akik ezzel a hiánnyal nőnek fel, a történelemtudomány általában nem foglalkozik. Szinte hihetetlen, hogy egy 1944-ben vagy 1945-ben kilőtt puskagolyó a mai napon is okozhat valakinek fájdalmat. Ennek a kötetnek a nagy erényét abban látom, hogy olyan embereket szólaltat meg, akik ezt a veszteséget átélték, akik máshol nem jutnak szóhoz, és így nekik is emléket állít” – hangsúlyozta a hadtörténész.
Iochom István és Kiss Erika felidézték az eddig megtartott hadiárva-találkozókat, és a mostani kötet ötletének születéséről is beszéltek. A 2018-ban megjelent Hadiárvasors első kiadásának ötszáz példánya rekordidő alatt elfogyott, és még sokan keresték, ezért merült fel a múlt év szeptemberében, a negyedik hadiárva-találkozó után az újrakiadás ötlete – jegyezte meg Kiss Erika. A szerzőpáros azt is elmondta, hogy a most bemutatásra került kötet az első kiadáshoz viszonyítva közel ötven oldallal gazdagabb. A visszaemlékezők száma továbbra is ötven maradt, egyetlen új emlékező került be a második kiadásba, ám ezúttal fotó is készült minden hadiárváról, a képanyag időközben előkerült korabeli fotókkal, illetve az első kiadásból kimaradt több első és második világháborús emlékmű színes fotójával bővült.
A második kiadás új arculatot is kapott, csak a borító maradt a régi, de a tördelés a csíkszeredai Benedek Enikőnek köszönhetően teljesen megújult. Iochom István elmondta: „jövőre újabb kötet készül el, eszembe jutott, hogy amíg még nem késő, össze kellene gyűjteni a volt munkaszolgálatos katonák visszaemlékezéseit. Négy hónap alatt tizennyolc kézdiszéki településről negyven vallomást gyűjtöttem össze, és úgy gondoltuk Erikával, hogy jövő év szeptemberében a VI. hadiárva-találkozóra az egykori munkaszolgálatos katonákat is meghívjuk. Akkorra a Katonasors c. kötetem is elkészül”.
Szőcs Botond zongorajátéka és Józsa Irén szavalata után – Magyari Lajos Néz Isten minket c. versét mondta el – a kézdiszentléleki Jánó Kinga népdalénekes moldvai népdalcsokrot adott elő. Ezután a megjelent hadiárváknak, illetve az elhunytak hozzátartozóinak a szervezők a könyv egy-egy dedikált példányát és egy-egy szál virágot nyújtottak át. Végezetül Mocanu-Prezsmer Erika az Ima a hazáért c. gyönyörű fohászt énekelte el Szőcs Botond zongorakíséretével. A sikeres rendezvény meglepetésvendége a zalánpataki Préda Barna volt, aki hegedűkísérettel mentora, a napokban, 92 éves korában elhunyt Préda Jenő bácsitól tanult két népdalt adott elő. A kettős rendezvény állófogadással és kötetlen beszélgetéssel ért véget.
Dévai István