Ferencz Csaba
Néhány nappal a magyar–román elnöki találkozó után talán érdemes visszakanyarodni egy kényes témára. Kényesnek nevezzük, holott valójában a pimasz megközelítés illene leginkább rá. Klaus Iohannis elnök ama, a négyszemközti megbeszélést követő sajtótájékoztatón is hangoztatott felvetéséről van szó, miszerint a magyar állam erdélyi beruházásai gondot okoznak. Elnökünk egészen pontosan azt hangsúlyozta, hogy alapvető fontosságú a román állam hozzájárulása az ország területén megvalósuló projektekhez, amelyek ugyanakkor nem lehetnek etnikai alapon diszkriminatívak...
Értjük mi, hogy vannak vitás kérdések, amit diplomatikus megfogalmazásban el kell mondani, de azért ez annál sokkal pimaszabb, sőt, primitívebb megközelítés. Főként, mert az elmúlt időben ismét megsűrűsödtek az abszurd kategóriába tartozó események, éppen néhány magyarországi finanszírozásban megvalósult „projekt” kapcsán (Bánffyhunyad, Nagyvárad, hogy csak a legfrissebbeket említsük).
Mert az etnikai diszkrimináció köntösébe öltöztetni azt a tényt, hogy a román állam három évtized alatt sem volt képes, illetve esze ágában sem volt visszaállítani és működtetni – fontos, hogy nem megalapítani – az önálló magyar állami egyetemet, s miután azt megteszi a magyar állam egy magánegyetemi hálózat révén, etnikai diszkriminációt kiáltanak –, nos, ez egyszerűen minden logikát nélkülöző felvetés. Mint ahogy a tények ismeretében az is enyhén szólva faramuci megközelítés, hogy fontos a román állam hozzájárulása az ország területén megvalósuló projektekhez. Hát tessék kérem hozzájárulni! Nem hiszem, hogy a Sapientia Alapítvány vezetői visszautasítanák azt a jó néhány millió eurót, ami például a sepsiszentgyörgyi kampusz felépítéséhez szükséges.
Orbán Viktor hálózatot épít Erdélyben – harsogja már néhány hónapja a hazai román sajtó, „leleplező” cikkek sora jelenik meg eurómilliós beruházásokról –, mintha mindez nem lenne nyilvános, bárki számára elérhető információ. Mintha a több száz beruházás, az óvodáktól a sportlétesítményekig, a kórházak felszerelésétől a vállalkozások támogatásáig nem az itteni állampolgároknak és közösségeknek épülne. Ebben a megközelítésben mi, magyarok együtt és külön-külön is mintha nem ennek az országnak az állampolgárai lennénk. Mintha Székelyföld nem Románia szerves része lenne. Mintha a magyar állam pénzén megvalósított beruházások nem itt hasznosulnának, mintha nem az ország fejlődését, lakóinak gyarapodását szolgálnák...
Számok bizonyítják, a gazdasági diszkrimináció a magyarlakta vidékek tekintetében Romániában élő valóság. A központi régióban Székelyföld fejlettségi szintje nem hogy közelítette volna Brassó vagy éppen Szeben megyéét, ez a különbség tovább nőtt az uniós fejlesztési források felhasználása során. Hazai forrásokról jobb nem is beszélni... Iohannis elnök etnikai diszkriminációról szóló megjegyzése igaz – csak épp fordítva az.
Ahogy a régi közmondás mondja – ki mint él, úgy ítél.
Borítókép: presidency.ro
