A válasz első részében Benedek-Huszár János visszautasítja, hogy Dan Tanasă előzetes keresetet nyújtott be a hivatalhoz, hiszen az irat ennek jogi feltételeit nem teljesíti, ezért úgy véli, petícióval áll szemben, ezért azt úgy is kezeli és válaszolja meg – szögezte le.

Benedek-Huszár János előrebocsátja, nem kíván vitatkozni, mit is ír az alkotmány a nemzeti kisebbségekről, és milyen rendelkező törvények vannak érvényben e tekintetben, ám – mint fogalmaz –, azok jóhiszemű alkalmazására vonatkozóan már komoly szemléletbeli különbségek vannak. Hozzáteszi azt is, a nemzeti kisebbségeket érintő törvényekhez semmi köze annak, hogy az RMDSZ az ország költségvetéséből mekkora összeghez jut: parlamenti pártként törvény szabta joga van a közpénzből történő támogatásra.

Benedek-Huszár János felhívja Dan Tanasă figyelmét, hogy az Alkotmány 30. cikkelye értelmében a gondolatok, a vélemények vagy a hitvallások és bármiféle alkotások élő szóval, írással, képekkel, hangokkal vagy más tömegkommunikációs eszközökkel való kifejezésének szabadsága sérthetetlen, úgy a felíratok bármilyen nyelven való elhelyezése is az.

A polgármester sorra veszi, melyik törvény és milyen módon fogalmaz az intézmények nevének feltüntetéséről, mikor kell a románon kívül más nyelven is kiírni azt, annak milyen méretűnek kell lennie, és megállapítja, mindenben helyesen jártak el. A törvények nem csak lehetővé teszik, hogy a 94,96 százalékban magyarok lakta városban magyarul is feltüntessék az intézmények nevét, hanem erre vonatkozóan törvényi kötelességet is előír. Arról azonban sehol nincs említés, hogy ennek milyen sorrendben kell megtörténnie, melyik felirat kell alul vagy felül legyen, ezért – mint fogalmaz – hamis megállapításon alapszik az a felszólítás, mely szerint a feliratok adott sorrendje szigorúan betartandó lenne. 

Benedek-Huszár János hasonlóan hamisként utasítja vissza Dan Tanasă ama megállapítását is, mely szerint eljárásuk (hogy felül tették a magyar feliratot – szerk. megj.) sértené a román nyelv hivatalos voltát. Mivel az Alkotmány 13. cikkelye (Romániában a román a hivatalos nyelv – szerk. megj.) nem tesz említést a kétnyelvű feliratokról, amit a képviselő írt, nem több egyszerű véleménynél.

A baróti polgármester figyelmezteti Dan Tanasăt, hogy Románia 1995-ben iktatta törvénybe a nemzeti kisebbségek védelmezésére vonatkozó keretegyezményt, márpedig a kifogásolt intézményfeliratot annak rendelkezései, és nem a közigazgatási törvény alapján helyezték ki. A magyar nyelvet nem ismerők számára jelenítették meg azt az ország hivatalos nyelvén, románul is. 

A városvezető válaszában arra is kitér, művelődési ház különálló intézményként nem is létezik: a városháza két alkalmazottja látja el a művelődési tevékenységek szervezését. Az épület, melyre a kifogásolt felirat került, ráadásul nem szerepel sem a város magán- sem annak közvagyonában, az ingatlan a helyi közbirtokosságé.

Benedek-Huszár János úgy fogalmaz, a városban élő magyarok és románok jól megértik és tisztelik egymást, etnikumközi konfliktusra a városban példa sohasem volt, majd megismételte a Dan Tanasă augusztusi felszólításának közzétételekor az egyik közösségi oldalon közzétett megjegyzését: azzal, hogy felül magyarul és alul románul szerepel a művelődési ház elnevezése, nem a románságot akarták lekicsinyleni, csak azt vették figyelembe, kik építették saját jövedelmükből az épületet, és melyik az a közösség, amelyik élettel megtölti azt.

A polgármester végezetül kétségbe vonja, hogy a Baróttól több száz kilométerre, Bukarestben bejegyzett egyesületnek bármilyen érdeke lehet a városban, ezért követelését elutasítja.