Vajon ismerik-e a tizenévesek saját falujuk történetét, természeti kincseit, a dűlők nevét, az épített örökséget, a helyi népszokásokat, hagyományos népi mesterségeket, tudnak-e az ott született híres emberekről, hallottak-e arról, mit sütöttek, főztek ükanyáik a legszívesebben? Ezek megismeréséhez nyújtanak segítséget azok a településenként készülő, diákoknak szóló falumonográfiák, amelyeket az érintett községek pedagógusai állítanak össze a már létező helyi kiadványokra alapozva, azokat új ismeretekkel kiegészítve és a IV–VII. osztályosok számára átírva.

Lapunk megkeresésére Szőts-Papp Zsuzsa, a Kovászna Megyei Művelődési Központ munkatársa, az általa települési tankönyveknek, helyismertető diákbatyunak nevezett kiadványokat érintő pályázat felelőse elmondta: céljuk, hogy a pedagógusok kezébe egy olyan eszközt adjanak, amelynek segítségével a különböző tanórák kötelező anyagába be tudják iktatni a helyi vonatkozásokat, ezáltal az órák érdekesebbé, vonzóbbá válhatnak és a tanulók jobban megismerhetik saját településüket és annak környezetét.

Csernátonban külön fejezetben kap helyet a Haszmann Pál Múzeum, a vargyasi tankönyvben a Vargyasi-szorosnak szánnak kiemelt figyelmet, a torjai Büdös-hegynek is terjedelmes az ismertetése, a berecki fuvarozás történetét, a castrum és az Ojtozi-szoros leírását is külön tárgyalják. A települési különbözőségek ellenére minden tankönyv szerkezete azonos: földrajzi fekvés, történelem és híres emberek, természeti kincsek, oktatástörténet, épített örökség, egyház, nyelvjárás, hagyományok, népszokások, népi mesterségek, gasztronómia. Egyik településen a természeti adottságok bírnak különös hangsúllyal, egy másikon az épített örökség vagy más területek, a lényeg, hogy mindenik kiadvány tartalma minőségi legyen, és a diákoknak szóljon – mondta Szőts-Papp Zsuzsa.

A négy község – Csernáton, Torja, Vargyas, Bereck – kiválasztásának két fontos feltétele volt: legyen az érintett településnek korábban megjelent falufüzete, monográfiája, történelmi ismertetője, ami forrásanyagként használható a diáknyelvre átírt változathoz, és legyenek olyan pedagógusok, akik felvállalják ezt a munkát, kiegészítik a korábbi ismereteket újakkal és a szóban forgó korosztálynak megfelelően fogalmazzák meg az ismeretanyagot és a hozzá tartozó feladatokat. Az egységes szerkezetű és arculatú tankönyvek településenként helyi fényképeket is tartalmaznak, valamint olyan grafikai elemeket, amelyek segítenek a feladatok megoldásában, a szerzők minden esetben helyi pedagógusok, akik a művelődési központ közvetítésével a különböző területek szakembereivel is együttműködnek.

Szőcs-Papp Zsuzsa azt tartja a legfontosabbnak, hogy olyan korosztályt tudnak megszólítani, amely még érzékeny az őt körülvevő környezet megismerésére, a negyedikesek kíváncsiak, a nagyobbak pedig már abban is részt vehetnek, hogy ők mondják meg, szerintük mi a helyi érték. A települési tankönyvek megírását az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatja, a kiadványok nyomtatását a megyei művelődési központ finanszírozza Kovászna Megye Tanácsa által. A helyismereti diákkönyvek minden bizonnyal ott lesznek jövő szeptemberben a csernátoni, torjai, vargyasi és berecki negyedikesek iskolapadján – amit hetedik osztályok használhatnak –, és remélhetőleg majd a következő negyedikesekén, lehetőleg minél több településen.