Futottak már utánam üzletből, piacról, irat- és pénztárcával, autókulccsal, és minden egyébbel, ami elhagyható.

Pár hete kiruccantam egy időre. Első megálló, Debrecen a barátaimnál. Egy hét után autóval a lányom párja Várad felől utazva értem jön, elvisz Pestre. Félúton eszembe jut, hogy a fogason ott maradt egy kedvenc kiskabátom. Sebaj, a visszaúton Pestről Váradig majd megállunk és felvesszük. A valamit mindig elhagyok című történet első fejezete letudva. Pesten a lányomék költöznek, egy alkalommal az Ikeában kötünk ki, nézelődünk, bóklászunk. Mivel a visszafelé úton majd megállok egy napra Váradon a barátnőmnél, valami kis ajándék után nézek. Egy illatos gyertyát választok, és egy bambuszt. Majd veszek mellé egy üveg bort, stimmel. Már látom is a bambuszt magam előtt a szép házában, és a barátnőmet, ahogyan ápolja.

Aztán jön a lányoméknál a költözéssel járó pakolászás, amelyben én próbálnék részt venni, de igazából ők tudják, hogy mit hová… Amiben tudok, segítek, de útban sem szeretnék lenni. Kezdem sejteni, hogy egy bambuszvásárlás nem volt a legjobb ötlet költözés közben, mert bár nem foglal nagy helyet, azért törékeny. Tele vagyok segítő szándékkal a pakolászásban, de amikor úgy érzem, hogy útban vagyok, nyakamba veszem a várost.

Több variációból a Halászbástya mellett döntök. Végigcaplatom az összes felvezető lépcsőt, és büszke vagyok magamra, hogy miközben több fiatal megpihen, én megállás nélkül teszem. Hurrá, nem is vagyok olyan vén! Odafent sokat időzöm, elüldögélek a Mátyás-templomban, és sétálgatok a félreeső utcákban is, mert a félreeső utcákat mindenhol szeretem. Betérek pár üzletbe, ajándékboltba, és a nézelődéshez kell az olvasószemüveg. Na, nem mert olyan vén vagyok, mondtam már? Aztán elindulok visszafelé, már a lépcsők végénél megszólal a telefonom, és miközben keresgélem, megérzem, hogy valami hiányzik a táskámból. Hát a szemüveg! Gyors film-visszapörgetés, hogy hol használtam utoljára. Lépcsőkön vissza, elvégre sajnáltam, hogy idő előtt jöttem le. Szemüveg megtalálva, második fejezet letudva.

A költözés utolsó körében, egy telezsúfolt autóban, ölemben egy műanyag felmosóvödör. Benne többek közt az ajándék bambusz. Két nap múlva, a Pest–Nagyvárad útvonalon eszembe jut, hogy ott maradt. De ez azt jelenti, hogy ott a helye az új lakásban. Harmadik fejezettel a történet lezárva. Ja, a kabátot elvettük.