Rossz világban élünk. Tudjuk, látjuk, hogy nálunk a lopás a nemzet büszkesége. Románia mindig is a törvények kijátszásának országa volt, ahol a vállalkozók – jól képzett könyvelők, jogászok segítségével – azon ügyeskednek, hogy se adót, se bért ne kelljen fizetniük, vagy ne annyit, amennyit a törvény meghatároz.
Igazságszolgáltatás? Ezt is csak ránk, becsületes székely emberekre alkalmazzák, azt tudják elítélni, bírságolni, aki becsületes. Mert azok számára, akik egy kicsit magasabb tisztséghez jutottak, csak lassan őrölnek az igazságszolgáltatás malmai, és ha a sajtó segítségével ki is derül egy-egy nagyobbacska korrupciós ügy, a jól képzett ügyvédek addig húzzák, csavarják, amíg feledésbe nem merül. Vagy az sem ritka, hogy elfektetik, és valamelyik főügyész, bíró fiókja mélyén lapul évekig a dosszié. Csupán a kis bűncselekmények, tyúklopások, jogosítvány nélküli, illetve ittas vezetések, verekedések, testi sértések, a drogfogyasztás kerül a nagyérdemű bíróság elé, ezeken csámcsog hetekig a sajtó, a televízió – pláne, ha magyar ajkú a bűncselekmény elkövetője.
Emlékezetes térségünkben is az autók beíratási botránya. Egy időben – köztisztviselői részvétellel – gépkocsik tucatjait írták be csúszópénzekért (nem újdonság errefelé sem, hogy egy kis „figyelmesség” hatására mennyire felgyorsul a kérések elbírálása). Ezeket az eseteket aztán egy jól képzett ügyész felgöngyölítette. Mi lett a vége? Az ügyészt csukták le, a vádlottak köszönik, jól megvannak. A felmentettek (egy-két székely ember kivételével) magyarul nem beszélő egyenruhások voltak. Ez van minden szinten, egész a parlamentig. S mindezt a megjátszott rendszerváltás is elősegítette.
Egy teljesen kiszolgáltatott, kiárult ország vagyunk, ahol pénzért bármi megvásárolható. Szomorú.
Orbán Barra Gábor
