Meghitt, bensőséges, mégis méltóságteljes eseményen emlékeztek Farkas Árpádra Székelyszentmiklóson – azon az udvarhelyszéki Siménfalva községhez tartozó, parányi Nyikó menti településen, ahol a költőt megkeresztelték és ahol gyermekkorát töltötte. A Székelykeresztúri Unitárius Egyházkör esperesi hivatala által szervezett szombati eseményen istentiszteletet tartottak, pályatársai emlékeztek Farkas Árpádra, Nemes Levente és Györffy András színművészek verset mondtak, a székelykeresztúri Berde Mózes Gimnázium diákjai népdalokat énekeltek, majd a templomkertben kőemléket állítottak és fát ültettek.
Zsúfolásig megtelt a picinyke, a hétköznapokon alig 22 lelket (!) számláló falucska unitárius temploma szombaton: az őszi hálaadás ünnepére időzített eseményre elszármazott székelyszentmiklósiak, valamint meghívottak, vendégek, Farkas Árpád emlékét őrzők sereglettek össze, hogy leróják tiszteletüket a tavaly elhunyt költő emléke előtt. Az időzítés jelképes: az ünnepségen felszólalók közül többen is hangsúlyozták, hálásak, hogy ilyen alkotót, ilyen embert adott nekünk a Jóisten – közös felelősségünk, hogy emlékét őrizzük.
Az istentiszteleten Lőrinczi Lajos csehétfalvi lelkész, az unitárius egyház közügyigazgatója szólt arról, hogy miként ismerte meg Farkas Árpád költészetét, vallomása szerint akkor értette meg igazán az írások mögötti embert, amikor maga is a Nyikó menti falvak egyikébe kerülve érezte át az ott élők erejét, öntudatát, aggodalmait, ragaszkodásukat a szülőföldhöz, az elődökhöz, szellemi örökségükhöz méltóvá válni akarását. Lukács evangéliumából választott igére – „Nem jó fa az, amely romlott gyümölcsöt terem; és nem romlott fa az, amely jó gyümölcsöt terem” – alapozott prédikációjában hálát adott az életmű gyümölcseiért, a szülőfaluért, a régiekért és megmaradottakért, a tápláló örökségért, majd fogadalmat tett, hogy nagy fáklyahordozóink emlékét őrizzük és magunk is igyekszünk jó gyümölcsöket teremni.
Zsúfolásig megtelt a parányi falucska temploma
Csáki Levente, a székelykeresztúri egyházkör esperese felidézte: szerényebb megemlékezést terveztek, de Bálint Benczédi Ferenc nyugalmazott püspök – Farkas Árpád költészetének nagy tisztelője – biztatta őket, hogy merjenek nagyot álmodni, így jöhetett létre az emlékjelavatással egybekötött ünnepség, amely azonban csak az első lépés a hagyaték ápolását célzó törekvések útján.
Nagy János, Siménfalva község polgármestere a megemlékezés résztvevőit köszöntötte, majd maga is felidézte Farkas Árpád emlékét, hangsúlyozva: költészete olyan, mint a székely ember természete: határozott, szikár, szűkszavú. Arra biztatott mindenkit, az önkormányzat, az egyház és a civilek együttműködése révén közösen vigyék tovább Farkas Árpád szellemi örökségét.
Pályatársai emlékeztek Farkas Árpádra: Lőrincz György, Király László, Simó Márton, Lövétei Lázár László, Király Zoltán, Zsidó Ferenc
Farkas Árpád itt van köztünk – jegyezte meg Zsidó Ferenc, a Székelyföld folyóirat főszerkesztője azon a beszélgetésen, amelyen a költő pályatársai idézték fel emlékét – és valóban, Király László, Lőrincz György, Simó Márton, Lövétei Lázár László és Király Zoltán visszaemlékezései során nemcsak az alkotót, de az embert is olyannyira közel hozták az elmesélt történetek révén, hogy sokunknak az lehetett az érzése, valóban ott ül körünkben a néhai alkotó. Király László a Farkas Árpáddal közös emlékei közül idézett fel néhányat, hiszen nemcsak egyszerre és együtt indult költői pályájuk, de Kolozsváron egyetemistákként együtt is laktak egy padlásszobában, méltatta a kiváló bajtársat. Szerinte Farkas Árpád birtokában volt és érvényesítette is a négy fő erényt: az okosságot, az igazság szeretetét, a szívbeli erőt és a mértékletességet. Lőrincz György a szerkesztő és publicista Farkas Árpádot idézte meg többek között, Simó Márton pedig a hagyaték ápolásának fontosságát hangsúlyozta, amely szerinte összefogással lehetséges. Lövétei Lázár László szerint Farkas Árpád olyan költő volt, aki szinte csak válogatott verseket írt, de nem csak költészetére jellemző ez: beszélgetések során is mindig nyomdakészen, precízen, átgondoltan szólt, őszinte, hiteles emberként mondott véleményt. Király Zoltán is határozottságát, konokságát emelte ki többek között, de azt is hangsúlyozta, hogy nyilvánosságra került szekusdossziék tanúsága szerint Farkas Árpád mindvégig egyenes gerincű, karakán, becsületes ember maradt a besúgókkal, jelentésekkel terhelt rendszer idején is.
Tölgyfacsemetéket ültettek a költő emlékére
A beszélgetést követően a rendezvény a templomkertben folytatódott, ahol leleplezték a Farkas Árpád-emlékkövet, Demeter István csekefalvi szobrászművész alkotását. Nemes Levente, a Tamási Áron Színház művésze Farkas Árpád Ha sírokon hajt ki a remény című versét mondta el, Csáki Levente a költő ars poeticáját idézte Így című verséből: „Szedd össze magad, indulj. / Kezed ügyében minden: a táj, / a bot meg ez a mitikus keleti szél. / Legfennebb megszusszansz még egyszer / a szakadékok széleinél.” Bejelentette továbbá: a megemlékezés csak az első lépés, Farkas Árpád Egyesületet kívánnak bejegyezni, amely segítségével az örökség tovább él és erősödik. A Demeter István által alkotott emlékjel felirata a család által választott idézet a Nyitott égbolt című versből: „Tudom, szószegők, lőttök majd rám, akárha fácánra, pedig veréb volnék csak, szürke. S pereg majd a tollam, mindnek szárából tinta csepeg. Tudom, óceán nem leszek már, de határátmosóvá eltintatengeredem”.
A leleplezést követően a rendezvény két emlékfa elültetésével zárult: a tölgy-csemeték földbe helyezésénél a költő lányai, Farkas Réka és Farkas Kinga segédkeztek.
Bálint Benczédi Ferenc volt unitárius püspök, a rendezvény egyik ötletgazdája zárszóként azt kívánta: Farkas Árpád öröksége és e kis falu emlékhelye ne csak összekössön bennünket, hanem kísérjen bennünket és utat mutasson számunkra.
