Újabb kötettel jelentkezett a székelyudvarhelyi Székely Árpád. A gelencei származású földrajztanár eddig több erdélyi túrakalauzzal örvendeztette meg a természetjárókat, ezúttal fotóiból állított össze egy igen jól sikerült albumot. Tündérkert a hegyek között – Tájak, tavak és virágok az Erdélyt ölelő Kárpátokban című könyvét a szerző csütörtök délután mutatta be Sepsiszentgyörgyön.
Ezúttal is megtelt érdeklődőkkel a Székelyföldi Vadászati Múzeum előadóterme, erre is utalva, Magyarósi Imola, a Vadon Egyesület igazgatója megjegyezte köszöntőjében, a szerző eddigi számos könyvbemutatója, sikeres előadása után ez alkalommal is egy virtuális kirándulásra hívja a jelenlévőket.
Mint emlékezetes sepsiszentgyörgyi könyvbemutatói során mindig, Székely Árpád ezúttal is vetített képes előadásban ismertette fotóalbumát, precízen követve a könyv szerkezetét, oldalról oldalra megmutatva a fényképeket, ismertetve a legfontosabb tudnivalókat. Nagy méretű fotóalbumát ezúttal a debreceni Alföldi Nyomdában készítették el háromszáz példányban, és igen szép lett. Mint mondta, mind a nyomtatás, mind a könyvkötés különleges, minősége felülmúlja az eddigi kiadványait.
Kötete saját kiadásban látott napvilágot, a fotók nagy többségét ő maga készítette, ő szerkesztette, írta és válogatta az idézeteket – leírásokból, tudományos dolgozatokból, versekből, regékből stb. –, amelyek a 364 fotót kísérik. Az összegző kötetet kislányainak, a hároméves Boglárkának és a most egy hónapos Borókának ajánlja, illetve azt is megjegyezte, a könyvbéli ajánlásban csupán a Boglárka neve szerepel, mert amikor lezárta a szerkesztést, második kislánya még nem született meg.
A koronavírus-járvány miatt az elmúlt két évben magányosan túrázott, esetenként Boróka lányával, s amikor szükségesnek tartotta, egy-egy fotóért akár több száz kilométert is autózott, majd hajnalban, sötétben kigyalogolt egy-egy általa fontosnak tartott kilátóra, csúcsra, hogy elkészíthesse az elképzelt fényképet. Fotóalbumában témakörönként csoportosította a felvételeket, a magas hegyek glaciális formakincse mellett (csúcsok, gerincek a Fogarasi-havasok, a Retyezát, a Radnai-havasok, a Királykő ormairól, illetve a Kárpátok más térségeiből) láthatók tavak, vízesések, tengerszemek – például a „tengerszemek királynője”, a Bucura-tó a Retyezátban vagy a Páring-hegység gyönyörű tófüzérei –, illetve mintegy száz növényritkaság fotóját is összegyűjtötte a szerző. Emellett nagy méretű, két oldalt elfoglaló panorámaképekben is gyönyörködhetnek a kötet olvasói. Bemutatja továbbá a vulkáni hegységek (például a Kelemen-havasok) formavilágát, a mészkőhegyek mellett kitér a karsztjelenségekre, illetve fotóin megjelennek a kavicskőből vagy konglomerátumból álló hegyek is (Bucsecs, Csukás).
Átfogó összefoglalásra törekedett, hangsúlyozta Székely Árpád, s azt is megjegyezte, szerinte a három legszebb erdélyi „kő” a Királykő, a torockói Székelykő, illetve a Kis-Retyezátban a Jorgovánkő. Mégis, a sok impozáns szikla és bérc ellenére a hozzá legközelebb álló szikla az Udvarhely környéki Szarkakő, amely az ablakából is látszik, és ahová a koronavírus-járvány alatt számtalanszor kigyalogolt kislányával.
Székely Árpád ezúttal is bebizonyította: témáját magabiztosan uraló, remek előadó, aki nemcsak az erdélyi hegyek világába vezeti avatottan az érdeklődőket, hanem élményeivel, fotóival természetjárásra, túrázásra is ösztönöz. Fényképekkel felerősített mondanivalója gyermekek, iskolások számára is tanulságos, szülőföld-élményt nyújtó lehet, s bizony, jó lenne, ha tanárok, túrázók egyaránt követnék példáját.
Sepsiszentgyörgyi hallgatóságával most azt is közölte, hogy az albumban látható, idei utolsó, kárpáti sáfránymezőket ábrázoló fotóját április 26-án készítette a Fogarasi-havasokban, a Szombatfalvi-völgyben, ezt követően daganatos megbetegedést mutattak ki szervezetében. Korábban, más betegsége miatt két évig óvakodott a koronavírustól, januárban mégis megfertőződött az omikron variánssal. Áprilistól állandó kezelés alatt áll, addigi, megszokott természetjáró és fotografáló életformáját egyelőre nem tudja folytatni. De folyamatosan dolgozik, nem adja fel, próbál gyermeket nevelni és újabb kötetben gondolkodik. Ismét egy fotóalbumot szeretne összeállítani Erdély és környéke épített örökségéről, címében ezúttal a tündérkert helyett a tündérvár kifejezés szerepelne.
Székely Árpád azt is megjegyezte, Boróka lánya tavaly ősszel két és fél évesen megmászta a Nagyhagymás-hegységben az Egyeskő csúcsát, ez az eddigi legnagyobb teljesítménye, s mint fogalmazott: „ő most már jobban megy, mint én, de bízzunk benne, hogy lesz jobb is”…