A kiállítást megnyitja Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke és Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója. A rendezvény házigazdája Erdei Anita, a Kónya Ádám Művelődési Ház igazgatóhelyettese. A kiállítást rendezte Sz. Farkas Aranka. A tárlat megtekinthető október 30-ig 8 és 16 óra közütt. Alábbi összeállításunkban kis ízelítőt nyújtunk Szelényi Károly fényképeiből és a magyar koronázási jelképek történetéből.

A koronázási jelvények az uralkodó koronázásánál a királyi hatalom jelképes kifejezésére szolgáltak. A magyar koronázási jelvények a Szent Korona, a koronázási palást, a királyi jogar, az országalma és a koronázási kard. Hányatott sorsuk ellenére ezek a relikviák szinte sérülés nélkül együtt maradtak, s az európai nemzetek egyik legrégebbi koronázási együttesét alkotják. A koronázásokhoz a leendő uralkodó koronázási viseletet is magára öltött (bőrből készült kesztyűk, lábbelik, valamint rövid és hosszú harisnyák). Ezek a kellékek az 1848-as forradalom viharaiban megsemmisültek.

A Szent Korona két részből áll. Az alsó abroncs, melyet görög koronának (corona graeca) neveznek, egyetlen aranylemezből áll, melyet oromdíszek és zománcképek díszítenek. A korona elülső részét Krisztus alakja, hátsó részét VII. Dukasz Mihály bizánci császár (1071–1078) képe díszíti. A császár lemeze alatt Konsztantinosz császár és I. Géza magyar király (1074–1077) képe látható. Az abroncson körben, ékkövek között, párosával, Mihály és Gábor arkangyal, György és Demeter katonaszentek, valamint Kozma és Damján orvos vértanúk képei helyezkednek el. A lemezek a császári ötvösműhely kiváló alkotásai. Megjegyzendő, hogy a VII. Dukasz Mihály bizánci uralkodót ábrázoló lemez utólag kerülhetett a koronára, eltérő mérete és formája miatt szögekkel rögzítették a foglalat fölé. Egyes elképzelések szerint itt eredetileg egy Szűz Mária kép volt. A zománcképek mindegyikén görög felirat olvasható.

A latin koronarész (corona latina) egy kereszt alakú pánt, melynek alját szegecsekkel erősítették a görög koronaabroncshoz. A keresztpánt közepén elhelyezett lemezen a trónoló Krisztus rekeszzománc képe látható, kereszttel áttörve. A négy pánton összesen 8 apostol zománcképe szerepel, ékkövekkel díszítve. Az apostolok névfeliratait latin betűvel írták.

A koronázási palást eredetije az István király neje, Gizella királyné által a székesfehérvári templom számára 1031-ben ajándékozott miseruha, melyet a XII. sz. vége felé koronázási palásttá alakítottak át. Az aranyszállal hímzett textílián ábrázolt, a mennyei hierarchia szerint kialakított próféta-, apostol- és vértanúsorozatot liturgikus szövegek kísérik. A palást alján megjelenik István király, Gizella királyné és fiuk, Imre herceg alakja. 

A koronázási jogar egy hegyikristálygömbből és egy filigránmintával díszített nyélből áll. X. századi eredetű, hossza 29,5 cm.

Az országalma hatalmi jelkép, melyet az uralkodó kezében tart. A magyar országalma aranyozott ezüstből készült gömb, tetején kettős kereszttel. A címerpajzson az Árpád-házi uralkodók és az Anjouk címere látható. A XIV. sz. elején készülhetett.

A koronázási kard a koronázási jelvényegyüttes legfiatalabb darabja, a XV. sz. második feléből származik. 

A II. világháború után Amerikába került jelvényeket Sirus Vance külügyminiszter adta át a magyar kormánynak a Parlamentben 1978. január 6-án. Utána a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek, ahol a Koronabizottság megbízásából Szelényi Károly készített minden részletre kiterjedő felvételeket.

A Szent Korona, a jogar, az országalma és a koronázási kard 2000. január 1. óta a Parlament kupolatermében látható. A koronázási palást a Magyar Nemzeti Múzeumban maradt.  

Szelényi Károly, a fotóművész

A műtárgyfényképezés fogásait a Magyar Nemzeti Galériában dolgozó Petrás Istvánnál, Berty Imrénél és a társadalmi kérdéseket vizsgáló felvételeiről híres „szociofotós” Kálmán Katánál sajátíthatta el. Pályáját ebben a fényképészeti műfajban kezdte elsősorban művészeti könyvek illusztrátoraként. A Corvina Kiadó nagy ívű művészeti programjának köszönhetően húsz év fotóanyaga átfogja a múzeumi műkincsek, egyházi és világi épületek, népművészeti alkotások csaknem teljes palettáját.

1966-tól a nyolcvanas évek közepéig volt Szelényi Károly a Corvina Kiadó munkatársa, később pedig a Kossuth Nyomdáé, illetve a nyomdán belül megalakult kiadóé (Officina Nova). 1985-től az F. Szelényi Ház, Veszprém, majd a Magyar Képek Kiadó művészeti vezetője. 1970 és 1986 között tanársegédként fotóművészetet tanított a Moholy-Nagy László Egyetem elődjén, a Magyar Iparművészeti Főiskolán.

Első önálló fotóalbuma Balaton és vidéke – Táj változó fényben címmel, Keresztury Dezső verseivel, Közép-Európa legnagyobb tavának eltűnőfélben levő hangulatát ragadja meg a táj és az ember alkotta környezet összhangjában (1978). Ezt számos városportré, illetve magyar tájegységeket bemutató fotóalbum követte hasonló felfogásban. A lefotózott városok sora Pápától Veszprémen, Balatonfüreden, Székesfehérváron, Pécsen, a budapesti Belvároson keresztül Gyöngyösig, Egerig, sőt, Kárpátaljáig terjed.

Kultúrtörténeti, tudományos értéket képviselnek a Magyar Tudományos Akadémia kincseit és épületeit, az Országos Levéltár híres freskóit, Herend porcelánművészetét bemutató albumai, melyeket a témák tudós ismerőivel közösen készített. Jelentős részük nem csupán magyarul, hanem németül, angolul, franciául, olaszul és több más nyelven is megjelent.

A koronázási jelvények 1978-ban történő hazatérése után a Koronabizottság megbízásából több száz fotóban örökítette meg a Szent Koronát, a koronázási palástot és a többi koronázási jelvényt.

Az elmúlt 20 évben intenzíven foglalkozik a színtan kutatásával. 2012-ben megjelentette a Színek. A fény tettei és szenvedései. Goethe színtana a mindennapokban c. könyvét, melynek szövegét saját fotói kísérik. A könyv a színtan legfontosabb kutatóit és elméleteit ismerteti, s különleges figyelmet szentel J. W. Goethe zsenialitásának, akinek érdemeit ezen a téren a mai napig nem ismeri el a tudományos kutatás. Szelényi színtani kísérleteinek a budapesti Nagyvásárcsarnok a Hungaricum utcában „Szín – Tér” névvel adott helyet, ahol Goethe prizmája és egy óriási tojás segítségével a színtan rejtelmeibe avatja be a látogatót.

Tagja a Művészeti Alapnak, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és a Magyar Fotóművészek Szövetségének, valamint az MTA Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának.

Fotói Magyarországon, Németországban, Izraelben, az Egyesült Államokban, Indiában, Görögországban kerültek bemutatásra. Kovács István költő lírai szövegével a Magyar táj lelke című, 100 képből álló kiállítása elsőként Lengyelországba, majd több külföldi magyar kulturális intézetbe is eljutott.

Könyveiért számos magyarországi és külföldi elismerést kapott, több alkalommal nyert a „Szép könyv versenyen” (pl. a Káli-medence és a Magyar Tudományos Akadémia képzőművészeti kincsei c. művekért). 

Kitüntetései:
Magyar Köztársasági Érdemrend arany érdemkeresztje (1993), Veszprém megye érdemkeresztje (1995), Veszprém város Gizella-díja (1998), Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2003), Eger város Pro Agria díja (2007), Székesfehérvár tiszteletbeli polgára (2008), Budapestért-díj (2010), A Magyar Tervezőgrafikusok és Tipográfusok Társasága a Goethe-emlékév pályázatára benyújtott műveiért a társaság különdíját adományozta (2010), Magyar Örökség Díj (2013), a Magyar Fotográfusok Szövetségének Életműdíja (2019).

Gondolatok a sepsiszentgyörgyi tárlat elé

A Szent Koronával kapcsolatos információim elsősorban Lovag Zsuzsától származnak, aki több kiállításomat megnyitotta, s mindig elmeséli, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója kikötötte, hogy senki ne gazdagodjon meg a jelvények fényképezéséből. Dr. Lovag Zsuzsa régész, művészettörténész. A magyar koronázási jelvények kutatását és publikálását koordináló bizottság tagja volt 1978 és 2000 között. Néhány sikertelen kísérlet után az esztergomi szakemberek végül is hozzám ragaszkodtak. Ez azzal az előnnyel is járt, hogy a korona őrzésével megbízott szakemberek jól ismertek, s így a fényképezésnél nem tanúsítottak nagy szigort. Igaz, a lakásomhoz tartozó körzeti megbízott próbált minden információt beszerezni rólam. A Szent Koronát mindannyian szeretetteljesen vettük körül, felelősségünk teljes tudatában. Ezért a megbízásért hálás köszönettel tartozom a szakmának és a sorsomnak!

A Korona fényképezésének új lehetősége 2000-ben következett be, amikor is dr. Cserny József ipari formatervező barátom szellemes és praktikus szerkezetet készített a korona rögzítésére. A jelvények hazahozatalakor, 1978-ban magyar és külföldi szakemberek együttesen vizsgálták a palástot Kovács Éva vezetésével. Ekkor nyílt alkalmam a tárgyat mintegy 65–70 részletben lefényképezni. Az Európai Unióba való belépésünk alkalmából (2004.) a marburgi egyetem archívuma egy éven keresztül értékes összeállítást mutatott be fotóimról az interneten. Nagy örömömre szolgál, hogy a 40 fényképből álló sepsiszentgyörgyi kiállításom anyagát a Székely Nemzeti Múzeum számára adományként felajánlhatom.

Szelényi Károly

Dr. Lovag Zsuzsa és Szelényi Károly szövegei alapján összeállította: Jánó Mihály