Mettrai Pongchomporn thaiföldi művész kiállításával kezdődött el a hetedik Székelyföldi Grafikai Biennálé. A korábbi grafikai rendezvénysorozat fődíjasának tárlatát szerda délután nyitották meg a sepsiszentgyörgyi Lábas Házban, a felújítás alatt álló Székely Nemzeti Múzeum ideiglenes otthonában.
Nem mi szerveztük, de szívügyünk ez az esemény – mondta köszöntőjében a biennálé első kiállításáról Bartha Zonga, a múzeum munkatársa, arra biztatva az érdeklődőket, járják be a Lábas Ház tereit. Ferencz S. Apor, a Székelyföldi Grafikai Biennálé kurátora szólt Mettrai Pongchomporn thaiföldi grafikusról, megjegyezve, hogy művészcsaládból származik, rendkívül fiatal, frissen végezte a bangkoki egyetemet, a digitális művészetek világában is tevékeny. Az itt látható művek az utóbbi négy-öt évben készültek, azokkal a thaiföldi oktatási rendszernek tart tükröt, a negatív aspektusokra próbál figyelmeztetni, magyarázta.
A kiállítást Vargha Fruzsina művészettörténész, Sepsiszentgyörgy alpolgármestere nyitotta meg, gondolatait Paul Gauguin 1897-ben festett művének címére – Honnan jövünk? Kik vagyunk? Hová megyünk? – alapozva. E festmény ugyanis „egy létértelemző, misztikus utalásokkal teletűzdelt, a különböző kulturális különbségeket elmosó és figyelmen kívül hagyó alkotás – vélekedett –, amely szimbolikusan megteremtheti a hidat köztünk és Mettrai Pongchomporn thaiföldi művész között”. Felidézte, hogy a főként grafikáiról ismert, kortárs koncepciót képviselő Mettrai Pongchomporn mindössze 24 évesen nyerte el a 6. Székelyföldi Grafikai Biennálé fődíját. Mint mondta, a kiállított művek Madách Imre drámáját, Az ember tragédiáját juttatják eszébe, „a kozmoszok találkozását, a kasztszerű kiképzést, a csapatokba sorolódást”. Vargha Fruzsina szerint a mit látunk a műveken kérdésre az egyik legtalálóbb válasz a következő: „egy új kultúrát, egy másmilyen ifjúságot, egy tőlünk távol eső, ugyanakkor számunkra is értelmezhető világot, amely egyszerre elgondolkodtató és egyszerű. Ezzel a kettősséggel teremti meg a mindössze 25 éves alkotó azt az aurát, amelyet a tárlat egységessége és a művek egyedisége kifejezni képes”.