Kispál Attila házigazdaként köszöntötte a megnyitón megjelenteket, megjegyezve, e tárlat a Székelyföldi Grafikai Biennálé kísérő rendezvénye, létrejöttét számosan támogatták. Ferencz S. Apor, a biennálé kurátora kifejtette, örül annak, hogy ezt a kiállítást a Baász Imre életében jelen lévő multiplikatív vonalra fűzték fel, illetve annak is, hogy többen megfogalmazták tanútörténeteiket. Fontos, hogy a biennálé anyagában is jelen van az alternatív vonal, tette hozzá. Az egyik visszaemlékezést jegyző Gajzágó Márton nyugalmazott újságíró Baász Imre és Sepsiszentgyörgy kapcsolatáról beszélt, megjegyezve, hogy Baász nemcsak szentgyörgyi, hanem aradi és kolozsvári is volt, „jól belakta Erdélyt”. Baász Imre nem tekinthető székely embernek, de alkatában benne volt mindaz, ami a székely embert jellemzi: huncut mosolya, nagyfokú racionalitása és mély érzelmi gondolatvilága. Ő mindent nagyon komolyan végiggondolt, rendkívül jelentős művész volt – tette hozzá.

A kiállítás társkurátora, Miklósi Dénes kolozsvári grafikus, egyetemi tanár elmondta, a tanútörténetek összeállításánál Baász Imre közeli ismerőseit kérték fel, hogy írják meg Baász Imrével kapcsolatos gondolataikat, igyekeztek nemcsak képzőművészt, hanem zenészt, filozófust is megszólítani. E szövegekből Baász Imre frissített portréja látszik, ami közeli ismerősei arcából sugárzik vissza – hangsúlyozta. A tárlat egy másik része a nyomtatás, a sokszorosítás gondolatával kapcsolatos, míg a harmadik részt Baász befejezetlen munkái, vázlatai, a falon látható „alkatrészek” jelentik, azokat a kiállítás létrehozói dokumentumokként kezelték.

A Magma ismertetőjében A madár él című kiállításról megjegyzik, hogy egy Baász Imre-portrét próbál meg összerakni, kiegészítve az ehhez a szellemi tradícióhoz tartozó kortárs művészeti projektekkel. A tárlat címe 1985-ben Baász The bird lives szerigráfiával (szitanyomással – szerk. megj.) sokszorosított mail art-os munkájára utal, melyet 1986-ban egy kiállítás témájaként is ajánlott a helyi szakmai közösségnek.