Nagy sikernek örvend a Lábbusz-program Sepsiszentgyörgyön, az iskolába szervezetten sétáló 0–4. osztályos gyermekek száma ebben a tanévben szinte megduplázódott: már olyan nap is volt, amikor kétszáztízen „utaztak” a tíz járaton. A növekvő népszerűség azonban megsokasította a szervezőmunkát is, hiszen már nem elég napi 11 önkéntes a kisdiákok kíséréséhez: 25–26 felnőtt „Lábbusz-sofőrre” van szükség 7 és 8 óra között, ennyi embert már nem lehet könnyen találni.
Ha azt szeretnénk, hogy a program hosszú távon is jól fenntartható legyen, biza-biza több szülőnek és pedagógusnak jobban be kellene kapcsolódnia, mint eddig – véli Székely Kincső programfelelős, aki naponta több órát foglalkozik – munkája és magánélete mellett – a kísérők szervezésével, beosztásával, felkészítésével. Hétvégeken is dolgozik, hiszen a legtöbb járaton minden hétfőn más-más csapat kezd. Eleinte ismert személyiségek irányításával indultak a lábbuszok: sportolók, pedagógusok, önkormányzati tagok, színészek, újságírók, cégek, intézmények, civil szervezetek munkatársai vállaltak fel egy-egy hetet, a járatok bővülésével és a gyermeklétszám növekedésével azonban már nem sikerült mindent egy helyről lefödni, hiszen nehéz egyszerre 26 munkavállalót nélkülözni. Ezen a héten például háromféle kísérő van: könyvtárosok, újságírók és a Babeș–Bolyai-egyetem képviselői öltik magukra a jelvényes sárga trikót reggelenként.
Bonyolítja a dolgokat, hogy nem is mindenki tud egész hetet vállalni, így több járaton szinte naponta cserélődnek az önkéntes gyermekvigyázók, akiknek mind el kell magyarázni, hogy honnan vegyék a trikót, mihez kezdjenek a matricával, hány órakor legyenek a gyülekezőhelyen, hány perc múlva kell a következő „megállóba” befutni, mikor van fotó, mikor váltják be a begyűjtött matricákat nyereménytárgyakra, és így tovább – sorolja a programfelelős –, és még a részletes tájékoztatás dacára is előfordul, hogy egy-egy újonc meglepődik, hogy az Erzsébet parki találkozóhely nem a végcél: ott csak újracsoportosulnak a különböző útvonalakon érkező gyermekek, és már az iskolák szerinti eloszlásban mennek tovább a szintén újraalakuló kísérettel.
A tervezés, a Lábbusz-sofőrködésre hajlandók feltérképezése, a velük való egyeztetés hetekkel, olykor hónapokkal előre megkezdődik, de így is vannak nehézségek egy-egy járat lefedésénél, hiszen váratlanul is közbejöhet valami, ami miatt kiesik egy ember, vagy a nagyobb érdeklődés miatt van szükség többre. Az állomási járat létszáma például megduplázódott: 30–33 gyermekkel eleve ez volt a legnagyobb, a „csuklós busz”, most azonban már hetvenhez közelít az utaslétszám, két kísérő tehát nem elég, öt-hat felnőttre van szükség ahhoz, hogy minden utasra figyelni tudjanak a gyalogátkelőknél és a keskenyebb járdarészeken.
Vannak már olyan önkéntesek, akiket szükség esetén fel lehet kérni egy-egy soron kívüli beugrásra is, de mindenkinek megvan a saját élete, ezért Székely Kincső azt látja tartható megoldásnak, ha azok a szülők és pedagógusok vállalnának állandó(bb) kíséretet, akik amúgy is mennének reggel a gyermekekkel. Erre is van már példa, a volt Sörözőtől a Nicolae Colan-iskoláig, illetve a Kálvin térről a Váradi József-iskolába menő járaton nem cserélődnek hetente a kísérők, másképp ezeket el sem tudták volna indítani. De a szervező olyan felnőtteknek is örülne, akik ebben az időben valamelyik lábbuszos útvonalon járnak munkába, vagy egyszerűen sétálnának egyet reggeliben. Jelentkezni a 0744 830 819-es telefonszámon vagy a kincso.szekely@sepsi.ro e-mail címen lehet.