Tavaly ősszel azért volt válság Romániában, mert a koronavírus-járvány tetőzése és az energiaárak robbanása egybeesett, és éppen akkor csapott le, amikor az ország hosszú hetekre kormány nélkül maradt. Azóta már van kormány, amely bő kétharmados parlamenti többséggel rendelkezik, és gyakorlatilag bármit megtehetne, hogy jól menjenek a dolgok, de az újabb ősz újabb válságot és zűrzavart hozott.
Idén az infláció és az energiaárak miatt kapkod mindenki, és a koalíciós vezetők nyilatkozatai, a kormány intézkedései nem nyugtatnak meg senkit, mert legjobb esetben csak féligazságokat tartalmaznak. A teljes képhez ugyanis hozzátartozik, hogy az infláció nagyobb bevételeket hoz az államnak, az energiadrágulás pedig hatalmas nyereséget termelt az ágazatnak. Ott ugyanis „okos fiúk” tevékenykednek: az egyik energiaszolgáltató a másikkal fűttet magának, ugyanannyi pénzért, mintha magának tenné, mert így a konkurencia fogja több hónapos késéssel megkapni az államtól a gáz piaci és szabályozott ára közötti különbözetet... Sajnálni azonban nem kell egyiküket sem, mert a földgáz esetében nem szabott fogyasztási plafont a kormány, azaz mindenkinek ugyanannyit kell fizetnie köbméterenként, akár kis és jól szigetelt lakásban, takarékosan él, akár luxuspalotában, pazarlóan: az állam nagylelkűen átvállalja a megemelkedett fűtésköltségeket.
Más a helyzet az árammal: ott csak bizonyos (szeptembertől 300 kWh-ról 255-re csökkentett) határértékig jár ártámogatás, aki ennél többet fogyaszt, annak teljes árat kell fizetnie. Legalábbis elméletileg, mert pillanatnyilag csak óriási számlákat látnak a fogyasztók (amelyekért a szolgáltató a zavaros törvénykezést okolja), és be kell érniük azzal az ígérettel, hogy jövő hónaptól helyreáll az egyensúly. De az legalább biztos, hogy takarékoskodni kell. És van ennél rosszabb is: aki fával fűt, nagyon ráfizethet, ha eddig nem szerezte be a téli tüzelőt. Ebbe ugyanis semennyit sem pótol be az állam: beérte azzal, hogy 400 lejre korlátozza egy köbméter árát, csakhogy ennyiért már nem lehet hozzájutni sehol. Ez milliókat érint, hiszen a legtöbb faluban ma is a fa a legfontosabb fűtőanyag.
Az egészből az látszik, hogy a kormánynak semmiféle stratégiája nincs a télre vonatkozóan, tessék-lássék döntéseket hoz a lakosság támogatására, miközben újabb adók kivetésével vagy a meglévők emelésével még több bőrt készül lehúzni az emberekről. Januártól a nyugdíjakat legtöbb 11 százalékkal fogják emelni, habár az infláció már most 16 százalékos, az ingatlanadók akár 50 százalékkal is nőhetnek, az egyszemélyes mikrovállalkozásoktól pedig az eddigi 3 helyett 16 százalékot fölöznek majd le, és van még több hasonló ötlet a döntéshozók tarsolyában, ami mind arról tanúskodik, hogy az állam (azaz a kiváltságos kasztok), nem pedig az állampolgárok jóléte a fő cél. Érdekes módon ezek a tervezetek és jogszabályok mind világosak, alkotmányosak, alkalmazhatók, szemben azokkal, amelyek például az ártámogatott villanyszámlák kiállítására vagy a külön nyugdíjak megszüntetésére vonatkoznak, melyek vagy érthetetlenek, vagy alkotmányellenesek, vagy más okból hasalnak el a politikai osztály kézzelfogható előnyére és át nem érzett szégyenére.